nyár
2012. november 26., hétfő
Ujjlenyomat
Verseim szavai azonosak velem,
Míg mások a napot lopják, én a ceruzám hegyezem.
Írok és csak írok, mit diktál a gondolat,
Rovom a sorokat, így a történet egyre csak dagad.
A mondatok zűrösek, olykor rendezett,
Az életem hasonmása mit papírra vetek.
Vetés után jön majd az aratás,
Meglátjuk mit mondanak a kritikák.
Felismerni bűnös és nem bűnös mindenem,
Ha érdekel életem, a könyvemet megveszed.
Írok és csak írok, mit diktál a gondolat,
Rovom a sorokat, így a történet egyre csak dagad.
A mondatok zűrösek, olykor rendezett,
Az életem hasonmása, mit papírra vetek…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése