nyár

nyár

2019. január 31., csütörtök

Ady ILLÉS SZEKERÉN

AZ ÚR ILLÉSKÉNT ELVISZI MIND...



Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög.
Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.
Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

2019. január 27., vasárnap

Ady halálának 100. évfordulójára

AZ ISTEN HARSONÁJA

Mikor az elnyomottak, a senkik,
Jajdulva, fegyverkezve jönnek,
Az Isten jön és millió árnya
Méhébe halt erõnek és örömnek.
Jajdulva, fegyverkezve jönnek.
Akik erõt és örömet ölnek,
Nem lesz majd kegyelem azoknak.
Néhány ezer évig tûr az Isten,
De azután jaj a gyilkosoknak,
Nem lesz majd kegyelem azoknak.
Mert Isten: az Élet igazsága,
Parancsa ez: mindenki éljen.
Parancsa ez: mindenki örüljön.
Parancsa ez: öröm-gyilkos féljen.
Parancsa ez: mindenki éljen.
Jönni fog az Isten, az õs Élet
S e földön szól majd harsonája:
>>Halottak, élõk és eljövendõk,
Ím, igazságot teszek én máma.<<
S e földön szól majd harsonája.
Aki csak élt mások könnye árán,
Rettenetes, rút véggel pusztul.
Sírban, mában, ágyékban, ki zsarnok,
Dögként fog elhullni, csapatostul:
Rettenetes, rút véggel pusztul.

2019. január 26., szombat

Születésnapomra


Hatvanhét

 

67 éves lettem

 

Kerek hatos mellé simul a vézna hetes,

Most ezt elhinni mégsem vagyok hiteles.

De addig vagyok fiatal, míg vannak tervek,

Mikor minden áldott  este fáradtan lefekszek.

És az alvásból egy nem várt  rémálom hergel,

 Forgolódva álmodozok, még odébb van a reggel.

Nem baj, ha a hatos mellé simul az a fránya hetes,

Egy élet út- ha csupán eddig tart is- az Isten kegyes.

Szép volt , még szebb lesz , efelől nem lehet kétségem.

Köszöntöm magamat , az Istenke még sokáig éltessen !

2019. január 19., szombat

A puszta télen


 Petőfi Sándor:


A puszta, télen


"Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az ősz olyan gondatlan gazda:
Amit a kikelet
És a nyár gyűjtöget,
Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli,
A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli.