Nagyon-nagyon szomorú vagyok Meghalt a barátnőm ...

Élet és halál közt….

Élet és halál közt

Lenni, vagy nem lenni,

Lélegeztető géppel szívemet hergelni.

Rángatnak, bökdösnek, fúrnak, faragnak,

Nem tudják, kik nem akarnak,

Azok úgy sem maradnak.

Ha menni kell, hát elmegyek,

Nekem az óra már rég nem ketyeg.

Időm lejárt, elszaladt, mint a ló,

Veletek maradni volna jó.

Ami nem megy, hát ne erőltessük,

Ha kell kezünket lassan elengedjük.

Fognám én, fognám, de már nincs erőm,

Ami volt elmúlt, hozzon az ég neked szebb jövőt.

Jobbat, mint eddig volt,

Ereszd hát el a kezem, 
 Neked több, s jobb ,sokkal jobb legyen.

Kispipik

Pipik

Kotlós mama kosárban van,

Tojásait oda tojja.

Rajta ül már három hete,

Mi lesz ebből? –megkérdezte.

Keljetek már kis csibéim!

Kihullanak a tollaim!

Napsugár is csak megnézte,

De ő azért  nem kérdezte.

Kipp-kopp .Bújogatnak szépen sorban,

Kotlós mama betakarja meleg tollal.

Izeg-mozog a sok pipi,

A kosárból majd ki esik.

A testével melegíti,

Amelyik rossz, meg-meg csípi.

Így alszanak ők az éjjel,

Napnak fénye ébreszt reggel.

Akkor nem fájna semmi

Akkor nem fájna semmi

Ha a szívem kőből volna

Agyam helyén egy madár dalolna

A szemem gödrében drágakő

A lelkem mélyén csipketerítő

Gerincem lenne görbe bot

Talpam egy fapapucs, mely elkopott

Karjaim leveles vessző

Lábaim cirokseprő

Akkor

Nem fájna semmi…

Szemeim tágra nyílva

Szemeim tágra nyílva

Szemeim tágra nyílva egészen odáig,

Bámulom a természet Isten adta csodáit.

Virágillat.  És én vágyom az ablakom kitárni.

El sem látok a látóhatárig.

Csodás, mint hóval rakott fák,

Fehérlik minden, csipketerítő a táj.

Tavasz van. Nyílik a sok-sok virág.

Meseszép.  Fehér és zöld.  Látok egy gólyát.

Nem jön már a hideg, az a dermesztő,

Piros a tulipán, sárga az aranyvessző.

Süt a nap, kék az ég, zöld a fű.

Miért hiszem, hogy minden oly egyszerű?

Sárgán kelleti magát a gyermekláncfű,

Madarak kedvére a virágnektár édes nedű.

Elolvadt a jég, már jó ideje,

Napsütésnek van itt végre a helye.

Meleg vagy nap, langyosan kellemes,

Érzem bőrömön tavaszi selymedet.

Rád gondolok.  Miért nem vagy itt?

Elnyalhatnánk együtt egy jó fagyit. 

Húsvét vasárnap

Húsvét vasárnap

Konyhákban fő a húsleves,

Szombat, vagy vasárnap, egyre megy.

Közeleg a húsvét, itt e szép ünnep,

Húsvét vasárnap vendégek jönnek.

Jókedv, vidámság a rokonság közeleg.

Gyere velem, fogom a kezedet.

Csodás a határ és a kertek,

Várunk benneteket csak gyertek. 

Húsvét hétfő

                                          Húsvét hétfő

Barka, aranyeső a vázákban.

Sonka, s tojás fő a fazékban.

Ez egy szép régi szokás.

Ilyenkor nem cél a fogyás.

Templomból aggok éneke kihallik,

Ünneplőruha, tiszta cipő, ma ez illik.

Húsvét hétfőn megtisztulva, ifjak, s vének

Minden lányos házhoz betérnek.

Verset is mondanak egy szépet,

Bort kínálnak, és kapnak is, ha kérnek.

Hímes tojást és sonkát adnak,

Amit a szatyrukba beleraknak.

Mindezért a lányt a legény meglocsolja,

S, ha tetszik a lánynak, egykettőre megcsókolja

Szerettelek

Szerettelek

Szerettelek, de neked mindig más kellett,

Te is szerettél, ám a helyed nem lelted.

Már rég nem vagy, mástól is elmentél,

Emléked itt él szívemben épp ezért.

Muskátli az ablakban...

Muskátli az ablakban…..

Muskátli az ablakban

Piros kis lábasban.

Nagymamám volt , ki ültette

A huszadik században.

Azóta is nyílik,  ha kell, ha nem.

Piros lábas muskátlival,

Nincsen ennél szebb.

Napsugár

Napsugár

A napsugár reggel rebbenti pilláit,

Nyitott szemmel dönti felénk sugarait.

Fényét küldi  ránk, ontja  felénk,

Simogatja arcunkat, és miért ne tenné ?

Nyomában kikelnek a földben a magok,

Termeli a lovaknak az ízletes zabot.

Felszívja a tengerekből a vízcseppeket,

Így kergeti felénk az áztató  fellegeket.

                  Lekerül miatta a nehéz nagykabát,

Kiteszi a házból az öreg vaskályhát.,

Amikor végre csendesen lenyugszik,

Velünk, szeretetben  békésen aluszik.

Orgona

Nyílik az orgona

                                        Nyílik az orgona

Szebb , mint a zongora.

Templomban sok virág

A tavasz szólama.

Vázákban orgona

Úgy látom mind lila.

Illata áramlik

Orgona jól hangzik .

Beülsz a templomba

Oltáron orgona, mind lila.

Zeng a dal, szól a dal,

Vázákban orgona…

Hiszik, hogy jobb lesz

Hiszik, hogy jobb lesz?

Hiszik, hogy jobb lesz,  egyre jobb,

De rá kell jönniük, hogy ez csak álom.

Hiú ábránd, vagy hit. Egyre megy.

Az élet olykor borzasztó kegyetlen.

Rossz sorsok sora, itt van rá a példa,

Nem vagy más e hazában csak préda.

Lesből állva, orvul figyelnek, s lőnek,

Adnak egy jó nagy pofont a jövőnek.

Jövőre mi lesz? Éppen tudni lehet.

Katasztrófa, szegénység, éheznek az emberek.