Kellemes húsvétot kívánok minden kedves idelátogatónak!!

 

 Barátom!  "levél"

Te ,aki ahelyett ,hogy az imádott kertedben 

a szőlődet leszednéd ,

a paprikák is kínálják magukat,

a sok-sok füge, az édes gesztenye ,

a szép mosolygós körte,a piros paradicsom

mind arra várnak ,hogy leszedd őket fonott 

kosaradba kínálkoznak.

Mi lett veled? Mit gondol rólad a csodás kerted?

Mit gondol a körtefa? Hagytad ágait rogyadozni ,

virágaidat elhervadni....

Ahelyett, hogy kórházban kiterítve fekszel,tennéd a dolgodat!

Szükség van rád! Hát nem érted?

Gyere haza,vár a minden.

Ősz van,esik a sok hideg eső.

Amióta elmentél a Nap sem süt.

Jöjj vissza ,hozd újra el a Napot,

ne az esőt,a siratót !

ui: azon a napon,amikor hamvaidat eltemettük, sok-sok csodás virágot ráhelyeztük , hét ágra sütött a Nap...Csak a szívünkben volt borzasztó szomorúság,és sötétség.

Nyugodjál békében !

Csak egy gondolat...

Szeptemberi langyos szélben, 

ringatózom egy hintaszékben.

Elmerengek, kóbor álmok,

milyen csodás volt a nyáron.

 

Örök barátság

Örök barátság

Klári barátnőmnek ajánlás

Ha egy régi barátság,
napi szinten való együttlét,
titkok titkai,
s mindig csak veled lenni,
mert ez volt
amikor nem volt más,
ahogyan mindent elmondtál
mit másnak nem akartál,
s én is neked,
mert meghallgattál
mikor szívem búját kitártam,
mert bíztam, s hittem,
s bíztál, s hittél,
ha olykor el is szúrtam,
és ha esett, s ha fújt
két lány feje,
s szíve összebújt
s az állomáson szélben,
hóban vártál,
vagy ki tudja kivel
hol merre jártál
de utad velem újra,
s újra összefut,
s ha hosszú évekig némák,
s vakok voltunk egymásnak,
akkor is szívbéli barátnők voltunk,
azok is maradtunk,
mert a titkok titka összeköt,
s az éterben, mint láthatatlan
pókháló, s a pók
mely szorgalmasan
hálót sző,
egyszer csak a hálóba felakadtunk,
mint két kis bogár
itt örökre egymásra találtunk,
s onnan ki sosem szabadultunk.
Most a régmúltról lassan
számot adunk,
csak úgy a vége felé,
csak úgy magunk,
ami az életünk része volt
azt soha nem titkoljuk,
magunknak bátran bevalljuk,
de mások előtt
inkább letagadjuk.

Ibolyát küldtél...

Ibolyát küldtél,
Tavaszt idézőt,
Erdőben teremtél,
Szívet melengetőn.
Bársonya simogat,
Illata elcsábít,
Ezt nekem küldted,
S csak ez számít.

Waldinger Ágnes

Álmomban anyám élt...

Álmomban anyám élt,
és ki volt gömbölyödve,
rajta agyonstoppolgatott
virágmintás, kis köténye,
keze annak a zsebében.

Beszélgettem vele,
s közben ráeszméltem,
szorosan megöleltem:
anyám, te élsz?
tőle ezt kérdeztem.

Nagyon imádtam, szerettem,
s boldogan, szorosan öleltem,
ő nem értette, mi van énvelem,
ekkor hirtelen felébredtem,
s megszakadt az én szívem.

Első hó

 

 

 

 

 

 

Első hó

 

 

 

Megmutatja a december foga fehérét,

amikor havat küld ,

ettől átfestődik a magas hegy,

s a lapos rét.

Csodás , ha csüng a fákon

a roskatag hó,

mint a szakáll , melyet visel a Télapó .