Késő őszi séta

Lépkedem az ázott falevelek
süppedő szőnyegén,
Taposom a sarat , esik az eső ,
ősz lévén.
A fák csupasz koronája ,
mint  vén ember haj nélkül,
A semmi mátkája , a szívnek hangja
mostan mellém ül.
Hideg az eső , csípős a szél,
az égen szürke hófelhő ,
Reggel lesz mire ideér,
s a tél csendben eljő.
Meleg a kabát, a szél fújhat,
arcomra  a hideg eső hullhat.
Kalapom vízálló,cipőm gumi,
kezem kesztyűbe bújhat.
Látod taposom a vizes avart,
ebben semmi nem zavar,
Birkózom a cudar ősszel ,
idén a tél korán jő el.