Búcsú


Nem tudom feldolgozni a rossz hírt, nem tudok felkészülni a temetésre lelkileg. 
Valamikor 70 ben együtt érettségiztünk, és a négy év , ami előtte eltelt közös emlék örökre.
Azóta is ha mindig fizikailag nem is, de lélekben együtt voltunk, aztán jöttek azok az évek amikor végre újból sok időt tudtunk egymással eltölteni. 
Nem tudom elhinni, nagyon hiányzik máris. Amikor véget ért a férje évekig tartó betegsége , az ápolás , és  a lelki " terror " , amit egy ilyen helyzet okoz, utána rátalált egy olyan társra, aki az egy éve kezdődő betegségében mellette volt, őt segítette, végig csinálta.
Reménykedtünk az utolsó percig, bíztattuk ,hiszen vannak példák arra is , hogy meg lehet gyógyulni.... de hát sajnos neki nem sikerült.
   
 Drága barátnőm !                    

 Nagyon szerettünk, mit mondhatnék , mert így is van. Elmúltak kínjaid, de ennek nagy ára van.

A kertek felett angyalszárnyon átsuhanva búcsút intesz  a fáknak, virágoknak,. Utoljára körülnézel, s a tavak felett a múltat megidézed. Egy angyal könnyei öntözik a kerteket. A fák , a virágok hajladozva intenek búcsút ,egy olyan angyaltól  ,mely tovaszáll, s a mennyben csillaggá változik. Fényével éjjel őrzi a kerteket. Csillag lettél , mindig csillag voltál. Szívünkben örökké élsz, soha nem feledünk.
Téged nagyon-nagyon szerettünk. Nyugodjál békében!