nyár

nyár

2011. július 14., csütörtök

Vass Albert

Üzenet haza
 
Üzenem haza, az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esõnek, hónak, fellegeknek,
És nincs ború örökkévaló.
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska járja is le a vetést,
Ha vakond túrja is a göröngyöt,
A világ fölött örök a rend
És nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak,
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.

Üzenem az erdõnek, ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada,,
Mert erõsebb a baltánál a fal
És vérzõ csonkról virradó tavaszon
Újra erdõ sarjad gyõzedelmesen.
És mindig lesznek fák, amikor a rozsda
A gyilkos vasat már rég fölfalta,
S a sújtó kéz is szent jóvátétel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt ...
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlõvé teszik is a földel,
Nemzedékek örségváltásain
Jönnek majd újra boldog építõk,
És kiássák a fundamentumot,
S az erkölcs õsi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetõt, templomot!
Jön ezer Kõmûves Kelemen,
Ki nem hamuval és emberi vérrel
Köti meg a békesség falát,
De szentelt vízzel és búzakenyérrel,
És épít régi kövekbõl új hazát!
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentõl való.
És Istentõl való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.

És üzenem régi barátaimnak,
Akik megtagadják ma a nevemet,
Hogy fordul egyet újra a kerék
És én akkor újra barátjuk leszek.
S nem lesz bosszú, gyûlölet, harag,
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk...
S leszünk egy cél és egy akarat.
És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak, hûségesnek, alávalónak,
Annak akit a fájás ûz, és annak,
Akihez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok...
A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad.

MARADNAK AZ IGAZAK ÉS A JÓK!
A tiszták és a békességesek,
Erdõk, hegyek, tavak és emberek!
Jól gondolja meg ki mit cselekszik.
Lyukasztják már fenn az égben a rostát,
És a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmasan az angyalok.
És leszen csillagfordulás megint:
És miként hírdeti a Biblia:
Megméretnek az emberek...
Ki mint vet azonképpen arat.
Mert elfut a víz, csak a kõ marad,
A kõ marad!



2011. július 13., szerda

Talán majd holnap

Talán majd holnap
Lesz még egy új nap
Felragyog nekem
Nem lesz több szégyen
Talán majd ismét
Fogom a kezed
Talán majd egyszer
Érzem a szíved
Dobbanni értem fog
Talán, talán


2011. július 12., kedd

Ima



Áldott legyen a neved
Áldott légy Uram.
Oldozd fel bűnömet,
Mit meg nem bántam soha
Bűnös lelkem tisztuljon tőled,
Legyen utam feléd szép,
Bársonyos szőnyeg.
Várj engem vidáman s ékes szóval,
Mintha  vétkes sosem lettem volna.
Jóváteszek mindent, ha adsz rá módot.
Nem lesz híved többé tétova , kóbor.
Áldott legyen a neved,
Áldott légy Uram.
Vétkem töröld el,
Had térjek jó útra


.
Ezer évig vártalak

Ezer éves fák tövében
Megpihenni volna jó
Ezer éves történelem
Elfeledni volna jó
Ezer éves emberiség
Ezer éves bú és bánat
Ezeréves jó remény
Ezer éves fája
Ezer éves folyók, s völgyek
Ezer éves hegyek, s tölgyek
Ezer éves fák alatt
Ezer évig vártalak





2011. július 4., hétfő

Harangoznak a toronyban…


Harangoznak a toronyban,
Rettenetes tűz van a faluban.
Recseg ropog a ház gerendája,
                      Parázsként izzik minden egyes fája.
                     A házban  van egy anya és gyermeke,
Sem bemenni, sem kijönni nem lehet.

Valaki kiáltja,- mert meg nem állja-
Szervezve a dolgot hamarjában,
-Hozzatok vizet , gyorsan, tüstént!
Senki nem menti meg égő testét?
Egyszer csak látják a ház tetejét,,
Egy nő remegve szorítja gyermekét.

A vizes lepedőbe elrejtett testet
Tartja az anya , a keze reszket.
Int az embereknek, dobom a pakkot,
S hirtelen elhajítja a vizes csomagot.
Benne kisfiát, kit az imént szoptatott.
Akit az Isten és az őrangyal oltalmazott.

Száll, csak száll a füstfelhőn keresztül.
Várják , nézik, hová és meddig repül.
Kinyújtott kezek és megfeszült karok.
A gyermek ott landolt köztük valahol.
Elkapták és a láng nem bántotta,
De sajnos az anyját hátrahagyta.

Az asszony , ő végleg ott ragadt,
Csak a hamva, az ami megmaradt.
A tűz átölelte ,s füstként a mennybe vitte.
Szalmaláng , de gyermekét megmentette.
Szolnak  a zúgó harangok, újra szólnak .
                 Nincs itt a teste ,mégis temetésre hívnak.

Virágtenger és az emberek tódulnak.
A faluban élők, kik tőle  elbúcsúznak.
Csipkés  fehér lepel és a szürke hamvak,
Sirató asszonyok kik halkan imádkoznak.
Egy kis szőke gyermek a sír mellett állva ,
Most döbbent rá, hogy ő milyen árva.







2011. július 2., szombat

Kányádi Sándor

Harmat a csillagon

VISSZA TARTALOM
Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.
S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.
1963

Örmény sírkövek

VISSZA TARTALOM
vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosokról tud ezt-azt mondani
vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot
vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek
vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel
1982



VISSZA TARTALOM

Kányádi Sándor

Boldog névnapot

Boldog névnapot minden Lászlónak!

2011. július 1., péntek

Rebeka emlékére

                                 Rebeka


Temetésen vagyok, elhagy a remény,
A sok  virág  mind-mind hófehér.
Kislány alussza örök álmát,
Szívem meghasad a koporsót látván.
„ Élt négy évet”, neki ennyi lett elég,
Megállt kicsi szíve dobogni ezért.
Beteg volt ,s nem tudta legyőzni a kórt,
Így élt ő meg ily rövid kort.
Időset is szomorú temetni, de legalább
Ő élt, nem szabad   ezt elfeledni.
Mindenki összetört látván az esetet,
Feledni őt soha többé nem lehet.
Tűrte évekig kínok kínjait,
Magával vitte a legkedvesebb dolgait.
Édesanyja mindent megtett érte,
Ez a fránya betegség mégis legyőzte.
Nyugodj békében kicsi leány,
Emlékezni örökké fog rád az egész világ !





2010-09-23.