Szent Mihály napra

Kakaspörkölt

Szent Mihály napra

Le leszel csapva !

Kakas, te ! Nagyhangú,

Nem leszek szomorú.

Kondérba , ha bekerülsz,

Ropog a fa , ég a tűz.

Hagyma , s jó paprika

Melléd kerül a bográcsba.

Világra jött egy sziget

Egy sziget született

Csoda! Csoda! Egy nagy csoda,

Hát ki tudja ez micsoda?

Imával keresztet hánytak.

Féltek, milliók Istenné váltak.

Repültek az Égen , fönt,

Örült is és sírt is a Föld.

Dübörgött. A házak dőltek.

Emberek ,s sziklák nyögtek.

Hegyek csúsztak ,másztak.

Csoda történt, Istennek hála.

A Föld szülte ,teste megszenvedte.

Rengett, dübörgött, s csak ölt .

A parton minden sorra dőlt.

Gyilkolt , mint egy dühöngő.

Kinek szíve csudára  férges.

A vajúdás vérrel fest az Égre.

Világra jött egy sziget az imént,

Az Arab -tenger peremén.

Emberek százai haltak meg,

Mások mégis nagyon örülnek…

Nem tudom ki írta ezeket a sorokat, de nagyon tetszik. Sajnos aktualitása van. Egy rokonom élettársa elment...Isten nyugosztalja .Ezzel a verssel búcsúzunk el tőle....Sajnálunk nagyon. Hiányozni fogsz.

"Állj meg óra, hallgass telefon,
Kutya ne örvendj ízes csontokon,
Csendet most zongora és puffogó dobok,
Hozzák a koporsót, jöjjetek gyászolók.

Szálljon az égre a gép és sírja el ott,
Vésse az égre a hírt; Ő halott,
Fehér galambnyakat gyászszalag övezzen,
Még a rendőr is fekete kesztyűt viseljen.

Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos munkahét, pihenő vasárnap,
Éjjelem, nappalom, szavam és énekem,
Hittem, örök a szerelem. Tévedtem.

Mert nem kell már a csillag, kinek ragyog?
Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot,
Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő,
Úgysem hoz már semmi jót a jövendő."

Szüret apropóján

Badacsony

A Balaton és Badacsony,

Ülök veled a vonaton,

Szőlőhegyek csodájára ,

Boros pohár margójára,

Jó vörös bor légy enyém,

Te is zamatos fehér.

Badacsonyi kéknyelű,

Poharamba jó nedű,

Badacsonyi olasz rizling,

Mindenkinek nagyon ízlik,

Badacsonyi szürkebarát,

Ne kérdezd meg a korát,

A Balaton és Badacsony,

Csak ülök a vonaton,..

Látom a hegyeken tőkék sorait,

Kérlek most te is maradj itt!

Igyunk ,igyunk, kóstoljunk,

Megbánjuk, ha ezt most kihagyjuk !

Wass Albert verse

Wass Albert :

Dal...


Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt...
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;

Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed...
beléje néztem: vissza-vissza nézett...
és bíztatott és kérdezett...

Szellőt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen...
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.

PETŐFI SÁNDOR VERSE

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
(Erdőd, 1848. november 17–30.)

---

Oly gyönyörű minden....

Oly gyönyörű minden

/Az optimista dala/

Szépen éljetek

Éljetek szépen

Kicsiket lépjetek

Lépjetek kicsiket

Vegyétek észre

Észre vegyétek

Minden oly gyönyörű

Oly gyönyörű minden

A gazdagokkal ne törődjetek

Ne törődjetek a gazdagokkal

Csak lassan lépjetek

Lépjetek csak lassan

Kapaszkodjatok össze

Összekapaszkodjatok

A világot így óvjátok

Óvjátok így a világot

Minden oly gyönyörű

Oly gyönyörű minden

ŐSZ

Ősz

Hirtelen nyirkos hideg, borzasztó szél tört kertembe.

Megadják magukat a falevelek a kegyetlen időnek.

Még tegnap szép napos volt a szeptember.

Most utálatos oldalát mutatja az október.

Behúzódom a házamba, tüzet rakok a kályhámba.

A jó melegből nézem kint mi van a szabadban.

A levelek sárgállanak, bár tegnap zöldek voltak.

És úgy dideregnek, hogy felkelnek a holtak.

Miért nem szeretem? Miért nem jó ez az évszak?

Hát gyümölcse itt lapul, tele a kosár mindenféle jóval!

Dió, alma, gesztenye, körte, naspolya és a szőlő,

Így várjuk a telet, amikor a hegyek felől végre eljő.

A hosszú, jeges, fehér és rideg tél után, várva,

Jöhet a tavasz, ha a Föld a Napot körbejárta.

Ebben bízva, és a kandalló mellé behúzódva,

Szólítjuk a tavaszt sorsunkban megnyugodva.

Mert amikor a Nap süt melegen újra,

Biztosan visszajön házunkra a gólya.

 Okt. 8.