nyár

nyár

2013. május 31., péntek

Nádfedeles



Náddal fedett…


Náddal fedett az én házam ,
Itt vagyok én veled házas.
Szerelemből jöttünk össze,
Esküvőnk volt még az ősszel.
Lakodalom dínom-dánom,
Te lettél így az én párom.
Szerelmünknek szép gyümölcse,
Itten ring a kis bölcsőben.
Ne sírj babám , én sem sírok,
Még a télen bevonulok.
Katona lesz a te apád,
Megvédi ő ezt a hazát.

UNOKÁK



Unokám

Olyan szép ez a gyermek
Rajzolni sem lehet szebbet.
Szépívű szemöldöke ,
Fekete gyöngy szeme.
Orra kis fitos ,
Ő nagyon aranyos.
Édes kis hangja,
Selymesen  szőkés a haja.
Piciny kis ujjai,
Ragyognak hófehér fogai.
Vaskosan hurkás a lába ,
Édesen  babás a bája.
Mosolygó ajkai ,
Rebbennek pillái.
Ő nekem a legszebb  ,
Unokám ez a kis gyermek.


         Szivárvány

Szivárvány az égen,
Már nem láttam régen,

A természet csodája,
Mindenki   megcsodálja.

Festeni sem lehet szebbet,
Mikor nézed , a szemed rebben.

Színeiben gyönyörködhetsz,
Képzeletben oda mehetsz.

Alatta , ha áthaladsz,
Boldog leszel, s az is maradsz !
.





Van, aki a földhöz ragaszkodik egész életében.Ő a földben nyugszik halálában.Van,aki a végtelen magasságokban,fagyos ,havas jégcsúcsok között érzi jól magát.Életét erre tette fel,az Istenhez közel szeretne lenni.. Őt a hó és jég fogságában éri a halál.Ott alussza örök álmát. Álom, melyben a hegyek ura .Meghódítva a magasságot a világ tetején.Manapság igen sok ilyen esetet hallunk, látunk. Megszállottan másznak, keresik a veszélyt, hátrahagyva a családot és mindent, amit eddig létrehoztak egész életükben. Valami kegyetlen mámor az ami vonza őket .És ez lesz a végzetük.Emlékezzünk rájuk,még úgy is, hogy nem értjük miért.

Az Everest "Halálzónája" - sokkoló képek (18+)


SOKKOLÓ TARTALOM, CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK ÉS 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!!!

A LiveLeak.com oldal tavalyi év végén közölt sokkoló képsorozata sajnos újfent aktuálissá vált. Az Everest közel 8000 méteres magasságban található "Halálzónájában" több száz holttest maradt hátra egyfajta bizarr útmutatóként...














OFFLINE Magazin/WEBSHOP   -tól  

2013. május 27., hétfő

Sír a hegedű...



Sír a hegedű…

Sír a hegedű
Zúgnak a fák
Itt vagyok egyedül
Rám senki sem vár
Sírj csak hegedű
Gondolok rád
Nem jó így egyedül
Csak zúgjatok fák
Sírjatok hegedűk
Könnyem, mint ár
Sírjatok hegedűk
Rám a magány vár
Elmegyek egyedül
A hegyen a nyár
Sír a hegedű
Zúgnak a fák…

2013. május 24., péntek



Baromfiak


Kiskacsák, nagy kacsák
Gazdasszony udvarán.

Esznek ,eszegetnek,
Sokszor verekednek.

Csirkék is csipegetnek,
Mindent szedegetnek.

Kapkodják a finom darát,
Kacsamama rázza a farát.

Elzavarják őket onnan
Nagyszájú nyári ludak.

Büszke pulykák is vannak,
Ők aztán nem válogatnak.

2013. május 21., kedd

A zene fontos dolog életünkben



A zene kell

A zene kell
Táncolni jó
Az ének lélek
Ha itt vagy
Nem félek
A zene a minden
Szép ez így
Hidd el
Csak táncolj
Csak táncolj
Lelked vigadjon
Lelked vigadjon
Messzire szaladjon
Itt ne maradjon

2013. május 14., kedd

Virágos kert virágai



Virágos kert virágai

Kis virágok
Ibolyák,
Kertek népe
Violák,
És a büszke
Kardvirág.

Százszorszépek
Nárciszok,
Árvácskák
És tulipánok.
Muskátlis
Ablakok.

Sziklakertek
Fűkaszák.
Gyöngyike,
Legényvirág,
Medvetalp
Mi eltakar.




Hóvirágok
Hada jő ,
Bokrosodó
Aranyeső .
Hajladozó
Orgonák.

És akácok,
És rózsafák.
Kiskertek
És parkok,
Sétálók és
Bámészkodók.

Rózsabokrok,
Futórózsák,
Labdarózsák,
S az ablakok.
Kőpadok,
Fapadok.








Lila akác,
Nap ragyog,                                                


Sziklakert
És csobogók.
Kis madár
Itatók.

Napernyők
És kerti padok,
Virágágyás
Szép napot.
Úgy döntöttem
Maradok!




2013. május 10., péntek

Májusi versek


SZÉP ERNŐ :Köszönöm


Köszönöm oh május hogy láttalak
Hogy fulladoztam orgonák alatt

Köszönöm füves nyár a meleged
Melengettél mint édes gyereked

Köszönöm ősz a sárga levelet
A boldogság jött bálba teveled

Tél, tiszta tél, köszönöm halk szavad
Kezemre szállott friss pehely havad

Köszönöm felhők, álmot varrtatok
Álommal engem betakartatok



ADY ENDRE


BE SZÉPRE-NŐTTÉL BENNEM       



Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én kidacolt, drága szerelmem.

Elfojtanálak,
Ha enyhe volna multam,
De bűnöztem, de nem tanultam.

Sorsom fokára
Szerelmes íbisz-pelyhek
Most már fészket-kérőn cipelnek.

Be jó dacolni,
Be jó a cifra bánat,
Be jó bolondulni utánad.



2013. május 7., kedd

A magány

Magány - idézetek



Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Wass Albert




Magamban élő, furcsa, vad gyerek voltam. Kifelé megneveltek, s ezáltal sokszor becsaptam a környezetemet, kik kedves buzgósággal fáradtak azon, hogy eloszlassák magányomat, s nevettetésemre sokféle mókát kieszeltek. Nevettem nekik, szorgalmasan és udvariasan, de belül egészen egyébre gondoltam, és nem figyeltem rájuk. Éltem a magam külön belső életét, s mert nem volt senki, akinek elmondhattam volna, lassan megnőtt ez a bennem lakó élet, széles lett és nagy, mint egy fekete vadaskert, és fallal zárta el tőlem azokat, akikkel együtt éltem.
Wass Albert




Rosszat könnyebb elviselni egyedül, mint kettesben. De a jót egyedül hordozni lehetetlen.
Wass Albert



forrás: szepkepek.bloglap.hu

2013. május 6., hétfő

"Virágokról szóló versek" nyomán



Robert Burns: Egy százszorszéphez
melyet a költő 1786 áprilisában kiszántott


Te kicsike piros virágszál,
bizony, rossz órában fakadtál,
hogy így ekém alá jutottál,
s kitéptelek:
most már hiába gyógyítgatnám
kis testedet.

Mitől most szárad meghajolt,
jaj, nem a hű pacsirta volt,
szép hajnali látogatód,
ki felfelé
lendült rólad, úgy csattogott
a nap felé.

Hogy fútt, harapott a hideg szél,
be zord is volt, amikor születtél,
s te mily vidáman tekingettél
ide-oda,
védte törékeny száradat még
a földanya.

Bezzeg, a büszke díszvirágok
fában, falban védőt találnak!
Neked nem jutott se rög se támasz,
se kődarab,
ott nősz a tarlón, meg se látnak,
olyan magad.

Be igénytelen öltözéked!
Szirmaiddal a napot nézed,
csak tartod szelíd fejecskédet,
és úgy figyelsz:
lám, most az ekevas kitépett,
sárban heversz.

E vég vár az ártatlan lányra,
az árva, falusi virágra,
ki tört szívvel marad magára,
ha rászedik,
aztán veti a sors a sárba,
mint téged itt.

A költőt is ez a vég várja:
zúg életének óceánja,
fülel a bölcs tanok szavára,
s nem jegyzi meg,
aztán orkán, hab sújt reája,
és elsüllyed.

E vég a szenvedőnek vége,
kit megrokkant kínja, reménye,
s eljut a romlás peremére,
ártatlanul,
aztán nem vágyik, csak az égbe,
s a mélybe hull.

Ki könnyet ontasz e virágra,
rád is e vég vár nemsokára,
a Pusztulás ekevasára
kerülsz hamar:
aztán rád omlik a barázda
és eltakar.

/Ford.:Szabó Magda/


 

2013. május 3., péntek

NE FELEDKEZZETEK MEG A NAGYMAMÁKRÓL SEM !

Versek nagymamáknak

Versek nagymamáknakVersek nagymamáknak Balogh József;  Barcsai- Fehér Géza; Donászy Magda; Feleki Sándor; Földes Zoltán; Gyökössy Endre és más kiváló költők tollából...

Balogh József: Édesanyám- nagyanyó
Május első vasárnapja
Édesanyák ünnepe.
Mintha ez az új tavasz is
Friss fényt nékik küldene,
S a madarak dalaikat
Csupán értük zengenék.
Simogató fűszálakkal
Nekik tiszteleg a rét.
E napra várt virágvázánk,
Szemünk csenddel van teli.
Édesanya-nagyanyónak
Hullnak örömkönnyei.
Ketten állunk most előtted:
Kisfiam, s a fiad én,
Két gyermeked köszönt téged
Édesanyák ünnepén.

Barcsai- Fehér Géza: Nagyanyónak
Nagyanyám, kedves, jó, szerető Nagyanyám!
Ha én most tenéked mindazt elmondhatnám,
Amit névnapodra szívemből kívánok,
Véget sem érnének a jókívánságok.
Tudom én, hogy hozzánk te mindig jó voltál,
Apámra, anyámra jó szívvel gondoltál.
Kis unokádat is szívedbe fogadtad,
Jó szóval, jó tettel mindég támogattad.
Hálából mindezért- tudod-, mit kívánok?
Áldja meg az Isten, a te nagy jóságod!
Éltessen az Isten, Nagyanyó sokáig!
Lássad nagyra nőni hálás unokáid!

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának

Jó nagymama, tedd le ma
Fényes ókuládat!
Kérlek szépen hallogasd meg
A kis unokádat!
Eddig mindig te hoztál
Ajándékot, cukrot.
Kérlek, ma te fogadd el
Tőlem e kis csokrot.
Nem adhatok egyebet
Pár szerény virágnál.
De egy- egy jókívánság
Mindenik virágszál.
Általuk, jó nagyanyám,
Tehozzád én szólok.
Isten éltessen soká!
Légy vidám és boldog!

Bekker Zita: Anyák napján
Május első vasárnapján
Korán reggel felkelek.
Kinn a kertben két csokorral
Harmatos gyöngyvirágot szedek.
Egyik csokor anyáé lesz,
Ki ha baj van ölébe vesz.
Ölébe vesz, becéz, ringat, vigasztal,
Dúdolgat és azt suttogja nincsen baj.
Az a másik csokor a mamáé!
Mondd el neki gyöngyvirág.
Köszönöm, hogy felnevelte nekem
A legdrágább anyát.
Bősze Éva: Nagyanyák
Illatuk harmatos rózsalevél,
simogatásuk enyhe nyári szél.
Válluk gödre biztos, zárt világ,
hová a gyermek ölelésre vágy. . .

Czéhmester Erzsébet: Nagymama köszöntése
Nagymama, nagymama,
Drága, gondos dajka,
Aprócska koromnak
Melengető napja.
Be sokszor siettél
Könnyem letörölni,
Hogyha bánatom volt
Szívedre ölelni!
Emlékszem: még mikor
Csöpp kezemet fogva
Először vezettél
Engem a templomba.
Aranyos kis ajtó
Oltár fölött csukva-
Suttogva mutattad:
„Ott van a Jézuska”.
Nem is értettem még,
De tenéked hittem,
Így neveltél engem,
Ebben a szent hitben.
Azóta megnőttem,
Tudok imádkozni,
Kis Jézustól reád
Ezer áldást kérni!

Csernay József: Nagyanyának
Azt tanultam, hogy a tavasz
Illatáért oly kedves,
Csupa játék minden tette,
Csupa öröm: gyermekes.
A forró nyár hosszú napja
A munkának ideje:
Napkeltétől napnyugtáig
Az életnek embere.
A kedves ősz, bő kezével
Áldásait osztja szét.
Magának ő mit sem tart meg
Ez adja meg örömét.
Te olyan vagy jó nagyanyám,
Mint az ősz, mely mindenét
Oda adja önzetlenül
Reánk ontja szerelmét.
A jó Isten hallgassa meg
Imádságom e napon,
Soká tartson a te élted,
Az én kedves évszakom.
Tartsa távol azt a rideg,
Megdermesztő hűs telet,
Hogy még sokszor csókolhassam
Ilyen napon kezedet.

Csörgey Éva: Nagymamácska
Haja fehér volt. Hófehér,
és mindig sima, mindig rendes,
arca kerek volt, szava csendes,
ajka piros volt, mint a vér.
Sötét ruháján csipke díszlett
És nem volt nála szebb anyóka.
Üres az asztal már azóta,
Ó, míg velem volt, minden ízlett.
Én tíz voltam - ö hetvenöt.
És könnyes szemmel ma is látom,
hogy soha nem volt jobb barátom,
sem azután... sem azelőtt.
Pedig csapás rá sok szakadt;
dolgozott, s közben temetett
férjet, rokont és gyereket,
de lágy mosolya megmaradt.
S bár átélt nyolcvannégy nyarat,
mosolya még nem változott;
az mindig enyhülést hozott,
az idő bárhogy is szaladt.
De egyszer mégis itt hagyott...
Nem bírta már az étetet.
Neki küldöm ez éneket,
s a szempillámon könny ragyog.
Kis finom, fehér porcellán
volt ő nekünk... s jaj eltörött!
Csak lelke él még... mely örök,
s vigyáz távolból ránk talán...

Donászy Magda: Anyák napján Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma.
Olyan jó, hogy anyukámnak
Is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem,
Az jutott eszembe:
Anyák napján legyen virág
Mind a két kezemben!
Egyik csokrot Neked szedtem
Odakünn a réten.
Te is sokat fáradoztál
Évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
Fésülted a hajamat.
Jóságodat felsorolni
Kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
Fáradoztál értem,
És hogy az én jó anyámat
Felnevelted nékem.

Donászy Magda: Nagyanyónak
Halkan, puhán
Szirom pereg,
Simogatja
Öreg kezed.

Piros szegfű

Halvány rózsa,
Téged köszönt
Nagyanyóka.

Faltysné Ujvári Anna: Nagymama
A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
Minden félős unokát.
A nagymama rosszul lát,
De visel egy okulát,
Pulcsit köt, és verset szaval,
A rézüstben lekvárt kavar.
A nagymama lába fáj,
Mégis veled szaladgál,
Versenyt fut az idővel-
Majd megérted idővel.
A nagymama elringat,
Simogat és puszilgat,
Hallgasd meg, hogy mit mesél,
S az ő álma te legyél.
A nagymama szíve nagy,
Neki „jobbsincs” gyerek vagy.
Néha-néha öleld át
A nagymamát, a nagymamát!

Feleki Sándor: Hogy itt állok…
Hogy itt állok te előtted,
Édes, drága nagymama,
Örömében ver a szívem,
Gyorsabban, mint valaha.
Születési évfordulód
Ragyogva hív engemet,
Azt hiszem, hogy angyaloknak
Csengettyűje csengetett.
Azt csengeti: Szedd most össze
Szép szavakba, sebtiben,
Amit érzesz, oly gyönyörűen,
Mint nem tudná senki sem.
Jó nagyanyám, nézem, nézem
Szép hófehér hajadat,
Nézem mosolygó két szemed
S a mondókám megakad.
Mert, hogy tudjak megköszönni
Annyi szépet, annyi jót,
Sok játékot, édességet,
Cukrot, süteményt, diót?
S hogy tudjam én megköszönni
Sok kedves, meleg szavad,
Mely, ha rosszat is míveltem,
Ajkadról védőn fakadt?
Nézd, szememből a könny perdül
Helyettem most az beszél,
Azt suttogja: Élj sokáig
S kerüljön el baj, veszély!


Földes Zoltán: Nagyanyához
Fehér galamb, fehér szárnyon,
Ablakomon bérepült,
Duruzsolva, turbékolva
Gyönge, kis vállamra ült.
Azt suttogta, turbékolta,
Hogy szereti nagymamát,
S nevenapján hó-galambok
Üdvözletét adjam át.
Mondtam: átadom bizonnyal,
Mert ez méltó üzenet,
Tiszta galamb, ha köszönti
Galambfehér szívedet.
Ettől szép, fehér szívedtől
Oktatva kis unokád
Gondozgatta, nagyvigyázva,
Lelkén a fehér ruhát.
Azért adom át örömmel,
Mit üzent a kis galamb.
Míg lelkemben zeng a hála,
Ezüstszavú szép harang.
Isten áldjon, Isten védjen,
Nagyanyácskám, tégedet,
Adjon itt lenn boldogságot,
S egykor örökéletet.

Gáti Kovács István: Az én nagymamám
Az én kedves nagyikám
Falun lakik, bizony ám!
Ismeritek is talán:
Híres Tíszadorogmán.
Bár szűkösen éldegél,
Házán mégsincs zsuppfedél!
Palatető díszeleg-
Láthatják az emberek.
Etetéskor kacsa, tyúk,
Ahány van, mind odafut,
S összevesznek a magon
A baromfiudvaron.
Apa szerint, engedékeny
És egy kicsit feledékeny,
De az anyu legyint rája-
Igaz, hogy az ő mamája…

Gyökössy Endre: Nagyanyának
Ezen a szép napon
Teli van a szívem dallal,
Kipirul az arcom,
Mint a rózsás, nyári hajnal.
Édes nagyanyácskám,
Hozzád repes boldog lelkem.
Ölellek, csókollak,
Ölelj, csókolj te is engem!

Hermann Ottóné: Nagymamának
Harmatos hajnalon
Dalol a pacsirta.
„Tudod-e, tudod-e,
Micsoda nap van ma?”
Csicsereg a fecske:
„Ébredj, ébredj, nézzed,
A sok nyíló virág
Vár a kertbe’ téged!”
Szaladok a kertbe,
Ott is csak azt hallom,
Méhek döngicsélnek,
Madarak a gallyon.
Szólnak a virágok:
„Szedj a kosaradba,
A jó nagymamának
Nevenapja van ma!”
Illatos virággal
Telve a kosárka
Szívem örömében
Harmatot sírt rája…
S érted, ki úgy szeretsz,
Akit úgy szeretek,
Ajkam az Istenhez
Forró imát rebeg:
Legyen élted hosszú,
Napfényes, mint a nyár!
Tele örömmel, mint
Virággal e kosár!

Emberek MAMA Miller Zoltántól


MAMA


2013. május 2., csütörtök

PETŐFI SÁNDOR

JÖVENDÖLÉS

"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.
Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."
,Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -
És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.
Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.
Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.
De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.
Pokollá lett az érzelemláng.
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.
Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:
,Halál ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'
"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."
Kecskemét, 1843. (március 5-e előtt)

ANYÁMNAK



Anyák napján

Édesanyám!
Kis virágok
belőled nőttek,
s  álmodtak álmot
szeretettel.
Bimbót hoztak
nyári napon ,
úgy napoztak,
sugarakból
szívet szőttek,
rózsabokrok
lábnyomodból
tüske nélkül nőttek.










Tudd ,hogy
mennyire szeretlek,
édesanyám, fogd
az én kezemet.
Legszebb virág
nyíljon lelkedben,
édesanyám ,
kérlek szépen,
édes csókod
örökké érezzem ,
fogd az én kezemet.
Érzed mennyire szeretlek?
Édesanyám !