nyár

nyár

2012. szeptember 25., kedd

Marcsi ételei

Nagyon népszerű a Gasztroangyal  című műsor , melyet Borbás Mária készít. egy kis ízelítő belőle. Ha tehetitek nézzétek, mert sokat lehet belőle tanulni.

„Sehol a világon nincsen a főzési talentum művészete annyira kifejlődve, mint a magyar úri asszonyoknál. A családi tradítiokon át örökölt methodusok híressé teszik a magyar konyhát. Háztartásom prakszisából néhány válogatott recipéjét örökítek meg e füzetben.” Emlékül: Nagynénéd



Nyúl maradék



Ha fél nyúlnak maradéka van, a húsneműt mozsárban megtöröm , szitán átpaszírozom, hozzá keverek 4 evőkanál tejfelt, két evőkanállal a sült nyúlnak a zsiradékából, fél citrom leve, reszelt szerecsendióból keveset és lábosban tűzön keverem, amíg megkeményedik. Így most deszkán ujjnyi vastagon el terítem. Ha kihűlt rudakra vágom , aztán aspikkal formába lerakva fagyasztom.



Gombás fogas

A megtisztított fogas húsába lyukat fúrok és bele dugok champion  gomba szeletet. Zománcozott tepsi aljára  nyolc deka vajat szeletelve elterítek , arra fektetem  a gombás halat és sütöm. Sütés közben vajas levével öntözöm. Amint puha lett a   hal  tejfellel meglocsolom és még pár percig sütöm. Sósvízben főtt krumplival körítem.



2012. szeptember 21., péntek



  Ősz

Hirtelen nyirkos hideg ,borzasztó szél tört kertembe.
Megadják magukat a falevelek a kegyetlen időnek.

Még tegnap szép napos volt a szeptember.
Most utálatos oldalát mutatja az október.

Behúzódom a házamba, tüzet rakok a kályhámba.
A jó melegből nézem kint mi van a szabadban.

A levelek sárgállanak, bár tegnap zöldek voltak.
                                        És  úgy dideregnek , hogy felkelnek a holtak.

    Miért nem  szeretem ?Miért  nem  jó ez az évszak?
                                  Hát  gyümölcse itt lapul ,tele a kosár mindenféle jóval!

                                     Dió , alma ,gesztenye ,körte, naspolya  és a  szőlő,
                                    Így várjuk a telet, amikor a hegyek felől végre eljő.


A hosszú, jeges , fehér és rideg  tél után, várva,
Jöhet a tavasz , ha a Föld a Napot körbejárta.

Ebben bízva , és a kandalló mellé behúzódva,
 Szólítjuk a tavaszt sorsunkban  megnyugodva.

Mert amikor a Nap süt melegen újra,
Biztosan visszajön házunkra a gólya.   

2011.okt.8.

2012. szeptember 14., péntek


Csend van…

Csend van és én a csendet hallgatom,
Fáj az én szívem, de fel nem adom.
Harcolok érted , mert enyém vagy rég.
Enyém leszel újra , mire nyílik a rét.
Társad leszek én mindenben örökre,
Fogom a kezedet és csókolom szemedet.
Csend van és én a csendet hallgatom,
Feléd nyújtom vénülő két karom.
Nyújtsd te is , érints meg engemet,
A csendben úgy csókolom kezedet.
Már nem fáj a szívem, csak nagyon sajog,
Utánad vágyom édes angyalom.
Gyere még egyszer , hadd lássam lelked,
S talán te is megérted az én elhagyott szívem.

2012. szeptember 13., csütörtök


Lugasnak árnyékában


Fonott karosszék s egy párna,
Mi kényelmemet szolgálja.
Lugasnak árnyékában,
Szűrt napfénynek varázsában
Ülni, és semmit sem tenni,
Csak a kávét szürcsölni,
Friss kalácsból tördelni,
Naphosszat így elmélkedni.
Nézni, bámulni a nagy semmit,
Kellemesen az időt eltölteni,
Néha ezt is meg kell tenni.
Virágok a kertben, fák, bokrok,
Találgatni a jövőt , a holnapot,
Emlékezni a múltra és vigyázni
Régi hőstetteinket, netán csodálni.
Fonott karosszék, s egy párna,
De jó lenne , ha valaki várna.
Ha valaki itt ülne velem,
S fogná a vénülő kezem.
De jó lenne veled inni egy teát,
Akkor nem fájna ennyire a magány.

Még várlak


Még mindig várlak,
Még nem fejeztük be.
Még alszom vagy százat,
S remélem itt leszel.

Még várom a vonatot,
Mely idáig elrobog,
Még várom , hogy leszállj,
S úgy hiszem, hogy talán.

Talán majd eljössz,
Rám félénken köszönsz,
S újra kezdjük, folytatva
Mi  meg lett szakítva.

Várom a vonatot nagyon még,
Bár a síneket régen felszedték,
Karomat kitárva feléd repülnék,
Mert eszemet csúnyán elvették.

2012. szeptember 9., vasárnap

Szekszárdi szüreti napok tavaly. idén is lesz. Látogassatok el oda .


Csak folyjon a hegy leve


Tolnának legszebb dombos borvidéke,
Szőlőt szedtem,  csodás  volt a hétvége.
Élvezettel lepréseltem,  lecsurgattam,
A hordókat egymásmellé gurítottam.

Fehér,  vagy vörös,  nekem egyre megy,
Csak folyjon a hegy leve,
Csak folyjon a hegy leve.

Csorog a must,  még mindig csorog,
Színültig megtelnek a jókora fahordók.
Csak szaporán szép  lányok s legények
Szedjétek  gyümölcsét Szekszárd hegyének.


Fehér,  vagy vörös,  nekem egyre megy,
Csak folyjon a hegy leve,
Csak folyjon a hegy leve.

2011. ápr. 26.




Máté Péterre emlékezzünk !


Várjatok még őszi rózsák...


2012. szeptember 6., csütörtök

szeptemberi versek


szeptember 03. Juhász Gyula: Szeptember aranya


Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorom, üdvöm,
Tűnőben szép nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén
Szeptember aranya van.


                                                               

szeptember 10. Radnóti Miklós: Erdő 

A lomb között aranykard,
napfény zuhant át,
megsebzett egy fatörzset,
s az halkan sírni kezdett
aranylófényű gyantát.


szeptember 09. Képes Géza: Szeptember 

Úgy érzem néha: arcod arcomat súrolja,
gyöngéden mint a Dél első lehellete,
mely hogyha átsuhan az erdőkön dúdolva,
kinyíl a száraz ágak kandi rügyszeme.
S olykor mintha szemem vizébe csüngene
homlokod érett aranybarna lombja
s míg vágy hulláma zúg reám, szorongva
lesem: nem akad-é el vérem üteme.

Vagy ha dobolni kezd az ősz esője,
gyöngyszürke szálakkal az ablakom beszőve,
úgy sejtem hirtelen: szobámon áthalad
gondolatod, sugárzó, röpke gondolat,
melyben úgy érkezel hozzám, miként a kósza
szellő szagában hull elénk egy messzi rózsa. 


 
 

Nagyon finom és vitamindús a hecsedli lekvár. Egy nagyon régi recepteskönyvből vettem az alábbi leírást.


Heccserli           / Hecsedli/



Rózsa bogyók szára végét és a másik fekete végét levágom, megmosom kétszer váltott vízben és akkor annyi vízzel amennyi ellepi puhára megfőzöm. Szőrszitán át passzírozom. Illetve, először csak szétnyomom passzírozó fával, akkor hideg kútvízzel keverve hígítom, hogy a passzírozása könnyen eszközölhető lehessen. Ismét a szitán maradt sűrű adagot kútvízzel hígítom, hogy még tovább passzírozhassam. A szitáról minden adag passzírozáskor az áttört gyümölcsöt ezüst kanállal le kell szedni, hogy így az áttörés könnyen intéződhessék. A gyümölcs súlya szerint kocka cukrot mérek. A gyümölcsöt külön sűrűre főzöm folytonos keveréssel, a cukrot külön lábasban vízzel nyirkosítva hólyagossá főzöm, tűzről leemelem és összekeverem addig amíg csomómentes lesz. Melegített üvegekbe töltöm , másnap bekötöm.

2012. szeptember 2., vasárnap

Márkushegyi bányászok


KESERNYÉS SZÁJÍZ 2012 Bányásznapi megemlékezés , ünnep ,ahogyan anno szokott lenni. Igen , akkoriban mindenki szívesen ment le a térre ünnepelni.Ma már csak egy réteg tud ilyen eseményen részt venni, mivel igen nehéz anyagi körülmények között élnek . Iskolakezdés előtt, fizetés előtt, segélyosztás előtt... stb. Sorolhatnám, mennyi és milyen problémákkal kűzdenek meg nap, mint nap az emberek. Igen. Ez régen egyszerűbb volt, mert szinte kivétel nélkül mindenkinek volt munkahelye, ha nem csináltak neki , mert nem lehetett , hogy valakinek ne legyen megélhetése. ha nem is éltünk nagy lábon, de azért mindenre tellett, ha beosztóak voltunk.Néha csurrant cseppent egy kis jutalom, vagy prémium is. De manapság jó, ha van helyed, jó ha kikapod ami jár, és jó, ha kijössz belőle hó végéig.És ! Jó , ha be vagy jelentve. Az nagyon jó, bár nem biztos , hogy mire oda kerül a sor, hogy nyugdíjas leszel, meg is kapod amiért egy életen át dolgoztál.Ugyanis ma az dívik, hogy egy tollvonással semmissé tesszük az eddig elért ,ill. kiharcolt jogainkat. Mert ugye jár , ami jár. Illente járnia kellene, mert jóhiszeműen befizetted 40 -42 éven keresztül amit be kellett fizetni . Mégis , mikor ünnepelni kell, mindegy , hogy mit, történelmet, vagy közelmúltat, ami ma már szintén történelem, valahogy nincs kedvem. Sok a gond, sok a probléma, és hiába próbálom elhesegetni a mindennapi , vagy úgymondom hétköznapi akadályokat jelentő nehézségeket, valahogy nem megy. Nincs kedvem emberek közé menni. Minek , csak nézegessek, mikor nem ihatok meg egy sört,vagy nem vehetek egy főtt kolbászt. Irigykedem a többi emberre, hogy ő meg tudja venni. Nem vehetek egy lufit az unokámnak. Igen . Kisnyugdíjból, vagy kis fizetésből nem telik. Nem lehet mindenki magas keresetű beosztásban, vagy nem lehet mindenki zsivány, aki bármiáron, törvénytelenül is akár, de megszerzi amit akar. Erre születni kell. Én szeretek nyugodtan aludni, bár így sem mindig sikerül. Éppen a napi nehézségek miatt. Bizony egy réteg nagyon jól él. Hála Istennek , nekik legalább.... De mi van a többivel? Akik szintén tettek a közösbe, tettek le az asztalra. Azokkal mi van? Ők em számítanak? Nem gondoljátok , hogy őket is meg kellene becsülni? Azokat az időseket, akik háború után ujjá építették az országot, és becsülettel kivették részüket a társadalmi munkákban, ingyen csak úgy , a hazáért, és a jövő nemzedékéért. Igen ,például őróluk miért nem gondoskodnak kellőképpen?? És sorolhatnám a sérelmeket .... Azért, mert most ezeket a gondolatokat leírtam , ennek ellenére mindenkinek, aki részt vehet és részt vesz a napokig tartó dínom-dánomban, kívánok jó szórakozást , kívánok szép időt a programokhoz és további szép életet. Boldog Bányásznapot ! Aláírás: valaki aki nincs megelégedve a világ dolgaival, mert sok az igazságtalanság , az önzés, a rosszindulat, és baj van az újraelosztással. Komoly baj.