nyár

nyár

2013. február 21., csütörtök

Erdei idill






Kis mókus lopkodja  a mogyorót a fának ágán,
Ha megrezzen ,párjával az odújában bújkál.
Gombát szed Nagyapó az erdő mélyében,
Nagyanyó válogat melyikük a mérges.
Szarvasok legelnek  erdők közt a réten,
A vadász hogyha jő , elfutnak ők szépen.
Vaddisznó a kicsikkel fa tövében fészkel,
Éberen felfigyel, s ránk röffen, hogy védjen.



" Vár állott ,s most kőhalom"



Csak egy gondolat:

„Mikor a várnak kövein ülsz
S a környéket nézed
Az ősi időkben élsz
Magadat királynak érzed”
/dedesi várrom/
Kölcsey    HIMNUSZ  idézet

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

2013. február 20., szerda

Huncut a tavasz...

Huncut a tavasz,mondhatni ravasz.
Kemény a tél, ő a keménylegény.
Játszik a tavasz , játszik a téllel,
Szeretné ,ha elbúcsúzna végleg.
Hóvirággal, ibolyával rá akarja venni,
Gyöngyvirágnak illatával végleg elüldözni.

2013. február 18., hétfő

FARSANG

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

2013. február 15., péntek

Júlianna nap alkalmából egy kis vers és zene

Rómeó és Júlia

Szerző: Babits Mihály


Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó tovább már nem maradt,
Bár Júliája édes szóval sírta:
"A csalogány volt és nem a pacsirta."

Csak sírban várt még egy találkozó
Reájuk - s néma a pacsirtaszó,
De zeng fölöttük a Shakspere danája:
Örök szerelmi éjük csalogánya.

2013. február 14., csütörtök

Valentin nap, veled

Angyalszárnyú vágyak
Mámorító ének
Reményt rezgő lábak
Gyertyafényes étkek

Vágyakba font érzés
Szemérmetes alkony
El sem hangzott kérdés
Naplementés balkon

Parfüm-nemes illat
Jádezöld-szín szempár
Görcsbe feszült inak
Ajak-ízű nektár

Szerelem-gyúlt éjen
Szenvedély dúlt ágyat
Szárnyat bontó kéjek
Emlék-szagú tárgyak

Szíve szakadt hajnal
Hullócsillag álom
Álomba folyt nappal...
Újra, újra várom!


2013. február 13., szerda



Jöhet minden

A rétes legyen akár tökös-mákos,
Csak mindig legyen tele a lábos.
A csirke úgy jó, ha paprikás,
Tejfellel a legjobb nem vitás.
A tésztára tegyél túrót, tepertőt,
Tejfelt, fehéren remegőt.
Húslevesbe kell a répa,
Utána jön a csípős torma.
A hús mellé egy kis krumpli,
Utána jöhet a mákos nudli

2013. február 12., kedd

I Ferenc magyar király Forrás: TÖRTÉNELMI MAGAZIN

1768. február 12. | I. Ferenc magyar király születése
Szerző: Tarján M. Tamás
„Metternichet, meg engem még kibír.”
(I. Ferenc a konzervatív politikai rendszerről)
1768. február 12-én született I. Ferenc magyar király (ur. 1792-1835), akinek több mint négy évtizedes uralkodása a Napóleon ellen vívott háborúk, illetve az uralkodó által felépített ultrakonzervatív rendszer nyomán vált nevezetessé.
I. Ferenc Lipót toszkán főherceg legidősebb fiaként, Firenze városában látta meg a napvilágot, miután azonban édesapjának fivére, II. József (ur. 1780-1790) 1790-ben gyermektelenül hunyt el, a fiatalember igen közel került a Habsburg Birodalom koronáihoz. Ferenc öröklése aztán a vártnál jóval korábban következett be, ugyanis az 1790-ben trónra lépő II. Lipót két évvel később váratlanul meghalt, így Ferenc már 24 évesen a dinasztia feje lett. A fiatalember sorsdöntő pillanatban vette át a birodalom irányítását, hiszen a forradalmi Franciaország ezekben a hónapokban küldte el hadüzenetét Bécs számára, ezzel pedig egy egészen 1815-ig, Napóleon bukásáig tartó háborús konfliktus kezdődött Európában.
Ferenc gondolkodását és uralkodását meghatározták az 1789-ben kezdődő franciaországi események: az ancien régime véres bukása, valamint az 1792 után eluralkodó terror rettegéssel és gyanakvással töltötte el az uralkodót, ezért országlása idején a legkisebb változásokat is mereven ellenezte. Ez a paranoia nem csak abban mutatkozott meg, hogy Bécs 1792-től gigászi összegeket áldozott a hatékony titkosrendőrség és cenzúra kiépítésére, hanem magyarázatot ad arra is, hogy a magyar jakobinusok egyébként súlytalan szervezkedését miért fojtották végbe, és miért kreáltak belőle országos hajtóvadászatot.
Magyarországi kormányzását lényegében két markáns szakaszra bonthatjuk: uralkodása első felében a király félelmét és gyanakvását a magyar nemesek is osztották, vagyis Bécs természetes szövetségesekre lelt a pozsonyi országgyűlésben, amit teljes mértékig ki is használt. A jó viszonyhoz persze az is hozzájárult, hogy a napóleoni háborúk hatalmas piacot teremtettek a magyar gabona és szarvasmarha számára, ezáltal pedig hatalmas hasznot hoztak a hazai földbirtokosoknak. Agrárkonjunktúra kezdődött, ezzel párhuzamosan azonban I. Ferenc birodalma egyik tekintélyromboló csapás után szenvedte el a másikat: Bonaparte tábornok 1796-97. évi hadjárata után a Habsburgok kiszorultak Itáliából, a Napóleon császár elleni 1805-ös, majd 1809-es háborúban pedig az 1797-ben kárpótlásul megkapott Dalmácia, sőt, az örökös tartományok egy része is francia, illetve német kézbe került.
A koalíciós háborúban egyébként a magyar rendek mindvégig lojálisak maradtak Bécshez, hiszen Napóleon 1809-es schönbrunni kiáltványa gyakorlatilag süket fülekre talált, a nemesi insurrectio pedig hajlandó volt áldozatot vállalni a kudarccal záruló győri csatában. Ausztria mindeközben folyamatosan vesztett nagyhatalmi súlyából, aminek eredményeként I. Ferenc 1804-ben osztrák császárrá koronáztatta magát, az 1805. évi pozsonyi béke után pedig lemondott a teljesen kiüresedett német-római császári titulusról. A mélypontot 1810 jelentette Bécs számára, ebben az évben ugyanis Napóleon kierőszakolta, hogy I. Ferenc hozzáadja leányát, Mária Lujzát.
Ausztria sorsa Napóleon 1812. évi oroszországi hadjárata után fordult meg, melyben – Metternich kancellár javaslatára – I. Ferenc segédcsapatai is részt vettek, ezután azonban a Habsburg Birodalom csatlakozott a hatodik koalícióhoz, és részt vállalt a Franciaország feletti döntő győzelem kivívásában. Ferenc zseniális diplomatájának, Metternich hercegnek köszönhetően a Habsburg Birodalom és Bécs főszerepet kapott a Napóleon utáni Európa felépítésében, aminek legfőbb alapelve a fennálló politikai rendszer konzerválása, az 1789-es események megismétlődésének megakadályozása lett. Ebben központi szerepet játszott az I. Ferenc, III. Frigyes Vilmos porosz király (ur. 1797-1840) és I. Sándor cár (ur. 1801-1825) által megalapított Szent Szövetség, mely a „rend” védelme érdekében akár fegyveres beavatkozást is kilátásba helyezett.
A fent említett katonai és diplomáciai sikerek egyúttal megalapozták Ferenc országlásának második szakaszát, mely során – mivel érdekei úgy kívánták – habozás nélkül feladta a magyar rendekkel ápolt jó viszonyt. Az uralkodó és nemesi alattvalói között az 1811-es és 1816-os devalváció, vagyis a papírbankók kétszeri leértékelése szakítást eredményezett, hiszen ezzel a pénzügyi manőverrel Bécs önkényesen töredékére csökkentette az agrárkonjunktúra során meggazdagodott nemesség pénzvagyonát. A Szent Szövetség születése után az abszolutizmus megrendíthetetlenné vált, ennek megfelelően pedig I. Ferenc az 1811-12. évi diéta után 13 esztendőn át nem hívta össze a rendeket, a gesztusnak szánt, ám történelmi mérföldkőnek bizonyuló 1825-ös reformországgyűlés után pedig mindent megtett a feudális berendezkedés felszámolására törekvő reformok elgáncsolására.
Ferenc fentebb idézett mondása végül pontos jóslatnak bizonyult, hiszen a Metternich nevével fémjelzett ultrakonzervatív rendszer falán 1835-ig, a császár-király haláláig csak apró repedések keletkeztek. Az uralkodó abban a hitben hunyhatta le a szemét, hogy mentálisan sérült örököse, V. Ferdinánd (ur. 1835-1848) mellett a kamarilla képes lesz majd megőrizni a „régi rendet” a birodalomban. I. Ferenc jóslata azonban éppen azzal vált teljessé, hogy ez nem így történt, hiszen a „népek tavaszán”, 1848-ban nem csak a konzervatív rendszer, de maga a Habsburg Birodalom is végveszélybe került.




Add a Facebook-hoz

2013. február 11., hétfő

Ma lenne 66 éves MÁTÉ PÉTER. Mindenki szerette és szereti. Egyéni , azonnal felismerhető gyönyörű hangja, dalai semmivel össze nem téveszthetőek. A mai napig a leggyakrabban énekelt és játszott számait a fiatalok ,és a saját korosztálya is nagyon szereti.Emlékezzünk rá ezzel a kazettával. Soha nem feledünk, ma is nagyon szeretünk. Bennünk örökké élsz és élni fogsz. A hanghordozóknak köszönhetően bármikor , bármennyit hallgathatjuk szép dalaidat .Remélem hallod odafenn amit mondunk rólad. Remélem látod a fiatalokat, időseket, amikor énekelik együtt a nézőtéren, vagy a rádiók előtt,esetleg a TV nézése közben , ha téged látnak, hallanak. Mindenki kívülről tudja dalaid szép szövegét ,és főleg a nők meg is könnyezik. Nyugodjál békében továbbra is. Mindennap köztünk vagy.... Köszönjük ,hogy megszülettél, de nem örülünk, hogy elmentél.


Télen




A szél karcolta felhőkön át,
alig látni a nap sugarát;
tiszta, nyugodt, csendes
az ég; szállingózik a hó.
(beborítja a föld...)
Mintha pihék hullanának
párnák százaiból...
Úgy csendül egybe,
a dallam pendül...
Friss a hűvös levegő,
üdén ringnak a lombok,
most dobog a lüktető erő,
felbuzog, s tisztít a havas idő.
megnyugszik minden...
(a szent békében...)

2013. február 8., péntek

Most töltöm a hatvanegyet...

Most töltöm a hatvanegyet,
Elmúlt évek mivé lettek.
Minden évben eggyel több lett.
Remélem,még sokáig  így lesz.
Bátran tartok az út vége felé,
Feltartott fejjel, nem lefelé.
Amit hátrahagyok, évek voltak,
Ahová tartok, ott várnak a holtak.
De megállj! Várjatok még bőven,
Szüksége van rám e Földnek.
Nincs még nekem mehetnékem,
Élni nagyon szeretek most éppen.
Szó sem lehet erről az egészről,
Várom én jövőre a hatvankettőt!



2013. február 6., szerda

Amit illik tudni Dorottyáról ...

A Dorottya  női név a görög Dorotheosz név latinos nőiesítésének, a Dorotheának a magyarosított alakja. Jelentése: Isten ajándéka.
Egy legenda szerint a név úgy keletkezett, hogy egy ókeresztény lány apjának a neve Dorus volt, az anyjáé Thea, és kereszteléskor ebből a két névből alkották meg a lány nevét, így jött létre a Dorothea.

Csokonai Vitéz Mihály

Dorottya kínjai

Hej, ha tudná kedves lélek,
     Hogy érte mint pihegcsélek,
     Ha rám szemesben ügyelne,
     Bennem sok titkot fellelne.
Megesmerné lelkem kínját,
     Lelkem kínjának a csínját,
     Tapasztalná, mint forr vérem,
     Mint küszködik a szemérem.
Azok a kézszorítások,
     Sohajtások, pillantások
     Nem módiból, galantságból
     Estek, hanem forróságból.
Mely édesen beszélgettem,
     Ha olykor szemben lehettem.
     Ezt is Ámor cselekedte,
     De az úr el nem értette.
Ha elértette: mért ment el
     Olyan hideg komplimenttel?
     Rám mért jobban nem vigyázott,
     Mikor szemem úgy szikrázott?
De csak elnéztem zokogva,
     Tegnap is a tánctól fogva
     Mely hidegen traktál vélem,
     Bár én a szót nem kímélem.
Az úr keze, mikor táncolt,
     Az enyímhez képest jég volt;
     S bármely heven szorongattam,
     Szíves kölcsönt nem kaphattam.
S bátor mást akármit tészek,
     Érte jutalmat nem vészek;
     Sőt sokszor el sem fogadja,
     S ha mit kezd is, abbahagyja.
Az úrnak sokkal kedvesebb,
     Aki kőszívű s kényesebb;
     Ej! a vadegrest szereti
     S az asszúszőllőt megveti.
Szavát sem úgy szokta tenni,
     Mintha el akarna venni;
     Hozzám eddig csak úgy szíta,
     Mint gavallér s fávoríta. -
Sokszor várom, de csalódom,
     Sokszor látom, de nincs módom.
     Szól, szól, de egy hév dámának
     Kényei többre vágynának.
Azt veszem már észre éppen,
     Hogy nem tűrhet semmiképpen:
     Mert minden fordúlásinál
     Vélem ellenkezőt csinál.
Elfordúl, ha mégyek felé:
     Feláll, mihelyt űlök mellé:
     Ha mit célzok, mindjárt felsüt.
     Majd hogy a guta meg nem üt!
Ha valamely társaságba
     Kezdek véle nyájasságba:
     Mindjárt szérióz s valódi.
     Az sem szívesség, sem módi! -
Ezer kínom ha meglátná
     S újját sebembe bocsátná:
     Tudom, hozzám lágyabb lenne,
     Szükségemről mindjárt tenne.
Jaj, be nagy kín a hevesség,
     Még nagyobb a szemérmesség!
     Ez hallgatna, ama' szólna;
     Csak mindkettő baj ne vólna.
Kőszív volt abb' a férfiba,
     Ki béhozta a módiba,
     Hogy ő bátran szóljon s járjon,
     A dáma csak kéztől várjon.
Ha kivalljuk, hogy szeretünk,
     Az ifjaktól megvettetünk;
     Ha szólni meg nem kívánunk,
     Az ördög sem jár utánunk.
Égni kínos: szólni szégyen,
     Már hát az ember mit tégyen?
     Óh, férfiak vas törvényje,
     Mely alatt nyög sok szív kényje!
De én bizony nem bánom már,
     Szóljon akárki a tatár:
     Mégis az úrnak megvallom,
     Mert a sok tűrést sokallom.
Szóljak-é, vagy hallgassak-é?
     Ez mindkettő az olyaké,
     Kik örömest hallgatnának,
     Hogyha hallgatni tudnának.
Már szívemnek nincsen nyugta,
     Hallgatás zárját felrugta.
     Ki is volna, ki ne szólna,
     Ha íly kínok között vólna?
Megvallom, hogy úgy kedvelem,
     Hogy még helyemet sem lelem;
     Éltem sincs, csak nyújtózhatnám,
     Az úr karjára vágyhatnám.
Ha pedig az urat látom;
     Ásítozok, számat tátom,
     Csiklándik bennem minden rész,
     Hogy majd az eszem is elvész.
Álmaim is mind nehezek:
     Mind csak kísértést érezek.
     Az éjjel is a setétbe
     Megnyomtak az úr képébe.
Édes ugyan a szerelem:
     De keserűn bánik velem,
     Ha mézét olykor mutatja,
     Üvegen által nyalatja.
Kedvel szívem egy szép legényt,
     De nem vár abból vőlegényt.
     Én szeretem, de hiába,
     Nem fogad gráciájába.
Én pedig ha neki volnék,
     Inkább oly szívhez hajolnék,
     Melyen a lágyság már nyílván
     Megtetszik, mint az ért szilván.
De ő bár márvány légyen is,
     Bár másokért megvessen is,
     Nem csügged nálam a remény,
     Mert csakugyan jobb a kemény.
Bámulásra méltó vennem,
     Hogy lehet oly erő bennem,
     Hogy gyarló lyánka létemre
     Halál nem jön életemre?
Azt sincs honnan magyaráznom;
     Hogy bent égek, kint meg fázom,
     S két kerek dombocska alatt
     Oly nagy Etna hogy lángolhat?
Mert ha szívemet cserébe
     Tehetném az úr mellyébe,
     Hogy egy nap ott szikrádzana:
     Az úr a kútba ugrana.
De bár kútba ugranék is,
     Bár benne nyakig állnék is;
     Mégsem alunna el langom,
     Melytől gyúlad tűzbarlangom.
Hanem, ha tán, mint szokásban
     Van minden nagyobb városban;
     Vízi puskával óltanák
     Tűzem, lecsillapítanák.

Amikor várod az enyhülést...

Amikor várod az enyhülést,
Bekeményít a tél.
Így búcsúzik utoljára,
Készül a busójárásra.

Üldözzük el hamar,
S jöhet a szép tavasz.
Jöjjön a farsang,
Jókedvünk ragad.

Ha az erdőt járod,
Kibújnak a hóvirágok.
Még egy kicsit szorít a tél,
Aztán egykettőre reped a jég.

Rügyeznek a fák,
Dalolnak a madarak.
S nem kell többé
Söprögetni a havat.

/Azt hiszem idén is csak így lesz!
"Január, február, itt a nyár"
Ahogyan öregapám
százszor is megmondta már./

2013. február 4., hétfő

MI VAGYOK ÉN? ARANY JÁNOS verse Mi vagyok én? Senki Pál, Egy fájó gép, mely pipál. (1882)


A TÖLGYEK ALATT ARANY János Margitsziget A tölgyek alatt Szeretek pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi. Zöld lomb közein "Áttörve" az égbolt S a rét mezein Vegyül árny- és fényfolt. A tölgyek alatt Oly otthonos itten! Évem leapadt: Ime, gyermek lettem, Mint mikor a tölgy Sudarát megmásztam, Hol seregély költ - S vígan madarásztam. A tölgyek alatt Több egykoru társsal Madárfiakat Kifeszíténk nyárssal; Jó tűz lobog ott, Zizeg a kis bogrács - S ha bealkonyodott, Haza már egy ugrás. A tölgyek alatt Örömest valék én, Bár a madarat Hagytam utóbb békén; Gyermeki önző Korom' ifju ábránd Veszi ösztönző Szárnyára, s tovább ránt... De tölgyek alatt, Valamerre jártam, Szűlőhonomat, - Csakis ott - találtam; S hol tengve, tunyán Hajt, s nem virul a tölgy: Volt bár Kanaán, Nem lett honom a föld. - A tölgyek alatt Még most is el-űlök; Bűv-kép csalogat, Ábrándba merűlök; Hajó-kerekek Zubogását hallom... "Hajrá, gyerekek: A vízi malom!" A tölgyek alatt Im, meglep az alkony, Hűsebb fuvalat Zörög át a parkon; Felhők szeme rebben: Haza sietek, Jobb ott, melegebben, Ki vén, ki beteg... A tölgyek alatt Vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat Meg kelletik adni; De, akárhol vár A pihenő hely rám: Egyszerüen bár, Tölgy lenne a fejfám! (1877 aug. 5)

ARANY JÁNOS

2013. február 2., szombat

Farsangi Fánk /vers/

Farsangi fánkot sütöttem,
Lekvárral is jól megkentem,
Utamat jól megtervezve,
Tarisznyámba beletettem.

Jutott mellé sós pogácsa,
Így mentem el Mohácsra.
Búcsúztatni lám a telet,
Busójárás itt a helyed.

Busófejek nagyok voltak,
Táncot jártak, láncot húztak,
Tüzet raktak füstöset,
Szalmabábot égettek.

Tűz körül jól megkergettek,
Kampójukkal ijesztgettek.
Én a fánkot ijedtemben
Lekvárostul mind megettem.

Ezért nem csak a telet,
Minket is elkergettek.
Mivel a fánk mind elfogyott,
Eztán csak a lekvárt nyalom.

Bábot tüzelő télüldöző,
Havat seprűvel kergető,
Busóval búsan búsuló,
Jégcsapot olvasztó.

Fordítsd meg a szelet,
Üldözzük el a vén telet.
Szőrös hátú famaszk,
Várjuk a szép tavaszt.
2011. január 28.