Kórházi köntös

A kórházi köntösöm kicsapongó története

Ez a történet is a sebészeten történt.
Tőlem balra a második ágyra érkezett egy frissen műtött beteg , akinek a háromnegyed máját levették.
Előzőleg pár napig az intenzíven feküdt, onnan hozták a szobánkba.
Ez a beteg egy  középkorú nő volt, nem tudom hová valósi. Jött is a  férje látogatni naponta. Egy alacsony , szerény férfi volt. Egyszerű kinézet, egyszerű ruházat stb. Szóval egy rendes, szerény férjnek nézett ki.
Üldögélt az ágya mellett talán több mint egy órát. Beszélgettek. Rendbe tette, segített neki mindenben , amit egy beteg ágyánál lehet és elvárható. Aztán elköszönt és elhagyta a kórházat.
Ez így ment nap , mint nap. Az is így ment, hogy miután elhagyta a férj a kórházat, megjött a szerető.
Annyira nem volt beteg, hogy a szeretőjével ne tudjon kicsit foglalkozni.  Ezzel nincs is semmi baj, csak mindenki fel volt háborodva. És én még hozzá is járultam ehhez akaratom ellenére.
Minden nap este felé megjelent az úr. Egy mackós kopasz  férfit képzeljenek el. Puszi ,sutyorgás stb.
Volt olyan , amikor a férj épp, hogy kiment, az úr jött be. Talán találkoztak is a folyosón, de előtte telefon...
Jöhetsz.
Ez idáig oké. Aztán egy alkalommal odaszólt nekem a hölgy: -Kölcsönvehetem a köpenyedet?
Hűvös van és lemegyünk a kórház kertjébe.... Ez akkor volt , amikor már jobban volt és tudott mászkálni.
Igen . Nyugodtan. -mondtam neki,de közben  nem így gondoltam.
Mit fognak ezek csinálni a köpenyemben? Cukkoltak is a szobatársaim.
Hát mit ne mondjak, naponta elkérte és órákig nem láttuk. aztán amikor megjött , mint aki jól végezte dolgát
letette az ágyam végére a köntöst. - Köszi- mondta és lefeküdt, mert ő nincs valami jól.
Én , amikor a kertben sétálgattak, akkor néha  lenéztem az ötödikről, mert ott volt a szobánk, és láttam , hogy a padon ülnek és beszélgetnek.
- Jaj Istenem. Koszos a pad és az én köntösöm ... Na , de szólni nem mertem neki, közben  bántott a dolog. Nem vagyok irigy , sőt, csak épp nem illdomos, hogy a kórházi ágyba bevigyük az udvarról a koszt. Nem beszélve arról, hogy mit gondolnak rólam, amiért piszkos köntösben vagyok. Egyébként undorodtam felvenni utána. Csupán csak ez volt a bajom.
Volt egy másik eset is, ott nem kértek köntöst.
 A hölgy szintén csalta a férjét. A férj látogatta , úgy , mint az előzőt, sőt otthon is helytállt. Addig a felesége
szépen naponta várta a kórházban a másik pasit és duruzsoltak , puszilkodtak.
- Milyen helyes férjed van - mondtam egy alkalommal neki, mert ugye beszélgetni is kell a szobatársakkal.
- Ó , ő nem a férjem.A barátom.
- Ja! Bocsánat. Nem gondoltam.
- A férjem délután jön. De ugye nem szólsz neki.
- Dehogy szólok. Semmi közöm.
Ezzel kimentem a szobából, hagytam őket kettesben .
Ez a történet nem a Szt. Margitban történt, hanem a Bajcsy -ban, amikor kivették a tüdőmet , hogy elférjen a májam.
Igaz, hogy soha nem ittam, de hát az élet már csak ilyen.
Történt egyszer, hogy barátokkal voltunk egy horgásztanyán napokig.Férjek , feleségek. Voltunk kb tízen.
Minden reggel pálinkás jó reggelt volt, na nem nekem én voltam a kakukktojás.
-Igyáá
 - Nem köszi én nem...
Na igyááá egy kicsit, -nógattak
Nem . Amúgy sem bírom az italt, meg utálom a pálinkát. Még a szagát sem bírom elviselni.
-Majd a májatok beteg lesz! -fenyegettem őket.
És amikor bekerültem a kórházba, az első vizsgálatnál a májamon találtak foltot stb... Ezt nem részletezem.
-Na mi van?- cukkoltak
- Látod , ha ittál volna, semmi bajod nem lenne.
Itt történt a következő is.
Az egyik barátnőm férje a Jani. Hát igencsak bekapott este egy igazi jó halászlé után, amit a férjem készített.
Mi lányok már felvonultunk az emeletre / igazából a kis ház padlásterébe/, ahová egy keskeny házilag gyártott kis vaslépcső vezetett. Elég volt felmenni csak úgy simán , nem még részegen.
Egy idő után a fiaimnak szóltam, hogy segítsenek  feljönni a Janinak, hogy végre legyen csend és aludjon.
Nagy nehezen fel is cibálták és abban a pillanatban , amint felértek vele, megszólalt az Ilonka a feleség.
-Mostál lábat?
-Húha ,nem !- hangzott a válasz.
- Na mars. - addig nem fekszel le.
Jaj!! Ilonka. Hagyjad . Örülünk , hogy  végre feljött. Még így is kérdés meddig dumál. Jaj. Ne küldd le.!
De , csak menjen. Hangzott a parancs.
A Janit levitték lábat mosni. Aztán megint nem akart felmenni. Így telt el az idő körülbelül hajnalig.
Másnap kialvatlan volt mindenki.


A következő történet , amikor a disznótorost osztogattam a sebészeten betegtársaimnak és a nővéreknek.