Bevetették velem a ricinust

2.

Bevetették velem a ricinust       / Csak az olvassa el, aki nem undorodik annyira az undorító dolgoktól/

Történt a következő.  Sem én , sem a szobatársaim nem felejtik el amíg élnek.
Mint említettem egy hatágyas szobában voltam elszállásolva a sebészeti osztályon, sajnos műtétre várva.
Igen ám , de a műtéthez elő is kell készülni. Ami idáig rendben is van. De! Ha nem tájékoztatják az embert
ill. a beteget , mert nem egy a kettő , akkor igen nagy baj is lehet.Nem is annyira baj , mint égés. kellemetlen,
főleg rémálom. Ehhez képest egy műtét semmiség.
Történt ugyanis, hogy szólt az ápoló fiú, hogy : Csókolom, be kéne venni két kanállal , evőkanállal ebből.
 - Igen? Jó. Mikor.
- Jó lesz azonnal is.-hangzott a válasz.
Főleg, amikor kiderült , hogy ez ricinus olaj.

Nem ittam még ricinust előtte, de hallottam hírét már.Az is eszembe jutott, hogy amikor egyszer a férjem
véletlenül étolajat ivott. Na akkor szaladnom kellett a háztól,mert kaptam. Ugyanis beleöntöttem egy szőlőszörpös üvegbe a maradék étolajat/ szép világos színe volt/ , azzal a céllal, hogy majd elteszem , jó lesz máskor, mert még használható.
Igen ám, csak amíg elmentem ragasztó papírért , amivel rá akartam írni, hogy étolaj, addig az én férjem fogta
és öntött úgy két ujjnyit, majd megnyomta szódával,az igen csak jól habzott, valóban akár a szőlőszörp, és azon nyomban  lehajtotta. Talán észre sem vette az ízén, hogy nem is szörp, mert olyan gyorsan lenyelte, amikor ijedten rászóltam, de én magam is bizonytalan voltam , mivel nem tudtam merjek -e szólni, vagy mi legyen, szóval megijedtem.Abban a pillanatban kiszaladt a fürdőbe és kihányta . Később , már amikor csak nevetve beszéltünk az esetről, úgy mondta: lement , körülnézett és visszajött.

Tehát meg kell innom két evőkanállal nincs mese.
Egy darabig szuggeráltam , szoktattam magam a gondolathoz, aztán erőt vettem magamon és becsuktam a szemem és lenyomtam. Igaz , már akkor majdnem elhánytam magam,de sikerült. Még most is rosszul vagyok, ha rá gondolok.
Jóformán le sem nyeltem, jöttek szólni, helyesebben ugyanaz a fiú jött :  - Csókolom. El kellene menni
az intenzívre, mert ott felhelyezik a csövet stb. Na mindegy az intenzívre , most. oké?
- Oké - válaszoltam stílszerűen. 
Csak így , ahogy vagyok? -kérdeztem
Igen , lehet menni.- köszöntem csókolom.
Én fogtam a fürdőköntösömet, és elindultam a negyedik emeletre.
Akkor még nem sejtettem  mi vár rám.
Felértem ,liften mentem, bejelentkeztem.
Szóltak, hogy kicsit várjak.  Jó. Várok, hiszen egy a táppénz.
Aztán szóltak, hogy feküdjek fel az ágyra. A vizsgálóágyra.
Úgy is tettem. Ekkor már egyre erősebben fájt a hasam. Kegyetlen görcseim voltak.
Hallom, ahogyan a hátam mögött, -ugyanis háttal oldalra kellett feküdnöm- egy kezdő orvosgyakornoknak
kezdi magyarázni valaki, hogy most ide bökd, most így , most úgy, és szegény gyakorolt rajtam.
Természetesen meg kell tanulni ezt is, és ehhez egy alkalmas ember kellett, aki épp akkor és épp ott én voltam.
Na mindegy. Gyakorolt rajtam . Nekem ez nem fájt. annál jobban a hasam. Már az ájulás határán voltam , amikor megkérdezték, hogy ennyire fáj amit velem csinálnak. Mondom: nem , csak a hasam fáj kegyetlenül.
És hányingerem van.
Megkönnyebbült a gyakornok. De én nem is tudom már, hogy mondtam- e, vagy nem , hogy lehet, hogy a ricinus dolgozik.
Egy a lényeg, már ha lett volna közelemben fal, biztos lekapartam volna a vakolatot róla ,olyan fájdalmaim voltak. Akkor, mikor végeztek ezzel a csővel, kivittek a WC-re , de csak ájuldoztam, fehér voltam, izzadtam, fáztam, minden ami rossz. Se a széklet nem jött, sem a hányás.
Megunták. Visszavittek az intenzívre. Ott befektettek egy kis külön helységbe , majd ott hagytak.
Én már ordítottam a fájdalomtól s követeltem, hogy hívják oda az orvosomat.
Én sem gondoltam , hogy a ricinus okozza a problémát, ők sem firtatták. Meglátott az orvosom , aki vállalta
a másnapi műtétemet és csak lemondóan legyintett a kezével. Arra gondoltam egy pillanatra, hogy végem lesz. Ezzel a doki elment.   Utólag tudtam meg, hogy megkérdezte a nővéreket, hogy mit adtak be nekem.
Megmondták , hogy ricinust, aztán jött engem megnézni. De nem mondta, hogy készüljek fel a legrosszabbra.
Egy ideig eltűrtek az intenzíven, aztán visszatoltak egy kocsin a szobáig.
Ott kiszálltam  a kocsiból és bementem a WC -re azonnal, mert még mindig rosszul voltam.
Ott üldögéltem egy darabig  , de semmi eredmény.
Visszamentem , ill. vissza akartam menni az ágyamba, mivel nem foglalhattam el órákra az egyetlen illemhelyet, ami azon a folyosón volt.El sem értem az ágyamig hirtelen hányni kellett.
Csak annyit szóltam: gyorsan hánytálat.
Valaki elég ügyesen oda is adott azonnal egyet.
Elindult belőlem , ami bennem volt. Ne tudd meg soha...
Csak sajnos minden kontroll nélkül alul is. Épp a szobában tartózkodott egy pár látogató, azonkívül kb.
10 orvostanhallgató, vagy valami ilyesmi.Az egyik beteg körül álltak és egy idősebb doki magyarázott,
ők meg figyelték . Én meg közben befo...tam. Nagyon szép látvány lehettem , mint nő .Nyakig sz...ban.
Ilyen sz...ban még nem voltam.Ijedtemben odanéztem a fiatal dokikhoz és ennyit mondtam.
Bocsánat be...tam. Aztán abban a pillanatban el is szégyelltem magam, a szó miatt ,a mi elhagyta a számat.
Nem volt elég , amit tettem , még ráadásul így beszéltem.Összekaptam a pongyolám a két lábam között és úgy fogtam fel az anyagot, ami elhagyta a testemet engedélyem nélkül.
Kiszaladtam a budiba. abban a pillanatban érkezett a két fiam és a férjem . akkor kanyarodtak be a folyosóra a lift felől, amikor becsuktam magam mögött a budiajtót.
Jézus Máriám. Még ez is Ugyanakkor jó is , hogy jött , mert nem tudtam magammal egyedül mit kezdeni ebben a bajban.
Később kiderült, hogy a folyosón valaki szólt neki, hogy mi történt , és ő azonnal hazaküldte a fiúkat másik hálóingért és köntösért. Igaz, hogy volt a szekrényben tartalék, de ő meg sem kérdezte.
Szegény fiúk. Negyven kilométer még egyszer. Na mindegy.
Mikor valahogy kivetkőztem a fehér és barna foltos ruhaneműimből, megörültem, hogy volt ott egy zuhany is.
De minek?
Beleálltam a zuhanytálcába és szerettem volna megszabadulni a szégyentől, de ráfáztam erre is.
Ez nem az én napom.
Ugyanis el volt dugulva , mint rendesen illik egy kórházi fürdőben.
Pillanatok alatt bokáig álltam a sz...os lében.
Ha már lúd , legyen kövér.
A szobában ahány beteg volt , az annyifelé szaladt. Ahány látogató volt azok is.Ablakokat kitárták. Evést , ivást abbahagyták .Én úgy ahogy rendbe tettem magam, közben a férjem kerített egy takarítónőt és némi, nem kevés, pénzért megúsztam a történetet.
Na de. Mikor vissza kellett mennem a szobába, annyira röstelltem magam, hogy így még soha semmiért. Százszor bocsánatot kértem.
Amúgy meg vicces is lehetett valakinek, de nem nekem.
A történetnek még nincs vége.
A fiaim megfordultak, hoztak még tiszta ruhát, és meglátogattak. Sajnos ők is szégyenkeztek miattam.
Tehettem én erről?
Miért küldtek az intenzívre? Miért nem mondták, hogy üljek a budin egyfolytában, mert ez így viselkedik.
Miért?
A férjem összecsomagolta egy reklámtáskába a  irdatlan büdös ruhákat és elvitte haza. Bár, én mondtam neki, hogy dobja egy kukába, úgy , ahogy van.
Ő haza vitte. az Anyja betette egy nagy lavór vízbe és napokig a kertben áztatta.
Lehet, hogy gondolkoztak rajta, hogy ki mossa ki.
Végül ő kimosta, de minek nem tudom. Én ezt senkitől sem vártam , el, sőt.
Olyan szépek lettek, mintha semmi sem történt volna .

Most bocsánatot kérek az olvasótól, amiért olvasás közben  szinte érezni lehetett a kellemetlen szagokat,
az  "élethű " , vagy aránylag részletes  leírás miatt. Azt kívánom senki ne kerüljön ilyen szituba, mert marha kínos.

 A következőben a kórházi köntösöm, mint kölcsön kérési gyakorlat témakörben  fog szerepelni.