Kórházi kalandjaim  melyek velem , vagy másokkal történtek.

A következő történetek nekem igen viccesek voltak, vagy épp nem, de amit leírok nem színezem, történt ahogy történt. Nem időrendi sorrendben kerül leírásra alkalmanként, egy-egy sztori.
Remélem felismeri az olvasó, hogy vele is megesett  ilyen, vagy ehhez hasonló dolog valamelyik egészségügyi intézményben, SZTK-ban ,esetleg kórházban.

Jó szórakozást kívánok.


Sebészet. Budapest  Szt. Margit kórház.

Egy hat ágyas szobát  képzeljetek el, amelyben hatan is feküdtek velem együtt.
Súlyos , életveszélyes vastagbél műtét után voltam pár nappal, amikor is történt a következő.
Az egyik asszony  aki a velem szemben lévő ágyban feküdt, ill. néha feküdt csak , mert állandóan lődörgött, -    mászkált, mint a zsidóban a fájdalom-, mint utóbb kiderült, férfiakkal ismerkedett unalmában. Olyan férfiakkal, akik szintén betegek voltak és a másik , a férfi osztály szobájában feküdtek.
Este volt , vacsora után bőven . Ilyen helyen korán van a vacsora, amúgy is nyár eleje volt és későn sötétedett.
Aki műtét után volt az azért nem mászkált, aki pedig előtte, az azért.  De ő dohányos volt, tehát értik.
Szóval kb kilenc óra lehetett amikor kiment ismét.   
Kórházban nem igen lehet jól aludni, a hely miatt eleve, meg a jövés-menés miatt is.
Én sem tudtam aludni. Láttam , hogy nincs ott az asszony,aki egyébként vicces volt amúgy is. Nem unatkoztunk mellette sosem. Csak sajnos kb 35-40 cm -es vágás a hason nem alkalmas arra, hogy röhögjünk.
A legnagyobb kitolás egyike nevettetni a beteget ilyen helyzetben./ mellesleg az én fiam megtette, fel akart vidítani, de csak visítani tudtam/.
Pedig én magam is poénkodtam ,amikor az első alkalommal, műtét után egy nappal felállítottak erőszakkal,
pedig kínok kínját álltam ki, mire a mosdóig elmentem . Megmostam az arcom, és megfordultam. Gondoltam
ennyi egy napra éppen elég. Elindultam az ágyak előtt,természetesen az első ágyba kapaszkodva tudtam csak haladni, és ha már ott voltam a beteg nagy lábujját kicsit megcsavartam. Aztán elváltoztattam a hangom és kérdeztem , hogy hogy van a beteg. Ugyanis az orvos , aki engem is műtött, e volt a szokása.
Nem tudom ez valami trükk volt egy vizsgálat elkezdésekor,  vagy csak szórakozott, viccelődött, de igen
kellemetlen volt , mert nem tudtuk , hogy erre hogy kell reagálni azon kívül, hogy elrántottuk a lábunkat, ha tudtuk. Szóval így vonultam és viziteltem. Mondanom sem kell , ahogy sorba mentem az ágyak mentén
az én ágyamig, leviziteltem az összes beteget. Kitört a röhögés.
Erre bejött a nővérke. - Na látom milyen jól vannak. Mi olyan vicces?
Szerintem , ha ilyen jól érzik magukat, fel lehet kelni és kicsit mozogni.  _ Jaj ne, nem bírjuk . Úgy fáj a varrat amikor nevetünk.
-Akkor maradjanak csendben- hangzott a parancs.
Kis kitérő után visszatérek az elkezdett témámhoz.
 Szóval, mint említettem kilenc óra körül kiment a folyosóra, ugyanis cigizni járt.
Jó idő volt és így kijárt az ötödik emeleten a teraszra.
 Úgy éjfél felé már gyanús volt, hogy hol lehet. Azt hittem beszélget a nővérekkel a nővérpultnál.
Egyszer csak megláttam , hogy a nyitott szobaajtó előtt elhalad egy személy , gondolom Wc-re ment.
Aztán pár perc múlva megérkezett a középső ágy tulajdonosa ,ez az ominózus asszony.
Csendben jött, azt hitte alszunk, félig sötét volt, így nem látta ki alszik , ki nem.
Egy szál hálóingben volt, meg egy vékony köntösben.
Odasúgtam neki  -  Mi van ? Hol voltál?
Odafordult  hozzám. Azt mondja: nem alszol? Mondom nem. Nővérekkel dumáltál?
Á a francot ! És éktelen röhögésbe kezdett. Erre felébredt mindenki.
Mondom: mi van??       -Á . Még jó , hogy nem tél van.
-Miért?
Képzeld , kimentem cigizni és becsukódott a teraszajtó mögöttem.
- Jézus! Nem fagytál meg ?
Nem voltam egyedül. Egy hapsival cigiztünk. És még jobban röhögött velünk együtt.
Ha most nem megy WC re egy illető reggelig ott állhattam volna a hidegben.
 Aztán lefeküdt , persze többet röhögött , meg káromkodott, mint kellett volna.Neki nem volt még vágása.
Végre reggel felé elcsendesedett a szoba ,mire öt órakor megjelent az ápoló.  -Fürdés, mosakodás !
Hangzott a parancs. - Mire jön a reggeles nővér kész kell lenni.
Ő volt , aki nekem beadta  a ricinust és aztán..... de ez legyen a következő történet.