Régi jó időből Elfolyt a méz a köpűből,  A köpű is romba:  Beléesett egy vén medve  Világfájdalomba;  Dirmeg idébb, dörmög odább,  Hangja szép goromba:  Hej! nem így volt, más világ volt  Fiatal koromba!  Nem őrizte akkor a méh  Szuronnyal a mézet,  A szamóca és a málna  Bővebben tenyészett;  Nem volt ilyen hosszu a tél -  Alighogy a talpam  Fölfelé is, lefelé is  Egyszer végignyaltam.  Csöve nem volt a vadásznak,  Az oláhnak botja -  Sem pedig így megviselve  Bundám állapotja.  Zöld erdőben, zöld mezőben  Barangolva bátran,  Kiskirályi méltósággal  Tetszésemre jártam.  Akkor minden tüskebokron  Nem volt ennyi fészek:  Mély odúból huhogtak az  Udvari zenészek;  Tele szájjal énekeltek;  Szélesen és hosszant;  Ez az apró sok csicsergés  Engemet csak bosszant.  No de 'iszen, bár nehezen,  Tűröm, amig tűröm,  Bölcseségem a világnak  Fogaim közt szűröm;  S ha nem akarja bevenni  A jó tanulságot:  Felfalom egy ásítással  Az egész világot.
	Arany János	0
Idő