Tamási Áron születésnapja

Tamási Áron élete
	Tamási Áron 1897. Szeptember 20-án született Farkaslakán sokgyermekes szülők harmadik gyermekeként. Ősei mind székelyek voltak. Édesanyja Fancsali Márta, akitől “a lélek a szív költői “libbenéseit” örökölte. Édesapja Fancsali Dénes, kis falusi birtokon gazdálkodott. Az ő “világjavító” indulata és “kényurasága hajlamos” természete ugyancsak tovább élt Tamási Áronban. Gyermekkorában dolgoznia kellett a falusi gazdaságban. Kezét baleset éri, ezért szülei a továbbtaníttatása mellett döntenek.
“Amikor ezt mondták nekem, furcsa pezsdület öntött el. Csak a szemem pillangózott ide és oda. Aztán elnevettem magam. S ebből már tudhatták, hogy kedvem van elmenni oda, ahol a betűk szántóföldjei terülnek el és a megsegítő tudomány tarka mezői”. Édesanyját szerette legjobban ezen a világon, mégis édesapjának az alakja és a sorsa igazgatta mindvégig. Anyjától örökölte humorát, játszi kedélyét és bölcsességét, apjától merőben mást kapott, drámai elemet, a szenvedélyeit. Gyermekkorában természetesen nem értette apjának befelé néző komorságát, riasztották időnként föllávázó kitörései, a szombat esték, midőn nemegyszer borosan, sőt véresen téresen tért haza. Fájt neki a keménység, mellyel korán nehéz munkához szoktatta és az elkeseredett ember olykori igazságtalanságai. Csak később értette meg, hogy ô is ki akart törni a faluból, különb sorsra érdemesnek tudta magát, ezért maradt örökké füstölgő vulkán. Az apai és az anyai elem szüntelenül viaskodott Tamási Áronban. Elejétől fogva utolsó leheletéig Farkaslaka írója maradt, termése mégsem helyi jellegű. Bensőleg sohasem hagyta el szülőföldjét, de útja sokáig nyugtalanul cikázott Kolozsvár és Budapest között, ám tartós otthont csak életének utolsó harmadában alapított, addig inkább szállást tartott.
		1966-ban több hónapig a Kútvölgyi úti kórházban ápolják. Feleségének tollba mondja a Vadrózsa ága-t, ezt a könyvét már nem tudja befejezni. 1966. május 26-án halt meg. Június 2-án mintegy tizenötezer ember búcsúztatja a Farkasréti temetőben: majd egy hét múlva kívánságának megfelelően, Farkaslakán helyezik örök nyugalomra.
Tamási Áron művei Lélekindulás, elb., 1925. Szűzmáriás királyfi, r., 1928. Erdélyi csillagok, elb., 1929. Hajnali madár, elb., 1930. Címeresek, r. 1931. Helytelen világ, elb., 1931. Ábel a rengetegben, r., 1932. Ábel az országban, r., 1933. Ábel Amerikában, r., 1934. Énekes madár, sz., 1934. Jégtörő Mátyás, r., 1935. Rügyek és reménység, elb., 1936. Tündöklő Jereomos, sz., 1936. Ragyog egy csillag, r., 1938. Virágveszedelem, elb., 1938. Szülőföldem, útir., 1939. Három játék, sz., 1941. Magyari rózsafa, r., 1941. Vitézi lélek, sz., 1941. Csalóka szivárvány, sz., 1942. Tamási Áron összegyűjtött novellái, 1942. Téli verőfény, elb., 1942. Ragyog egy csillag, r., 1943. Virrasztás, publ., 1943. A legényfa kivirágzik, elb., 1944. Szívbéli barátok, r., 1946. Hullámzó vőlegény, sz., 1947. Zöld ág, r., 1948. Kikelet, elb., 1949. Bölcső és bagoly, r., 1953. Hazai tükör, r., 1953. Szegénység szárnyai, elb., 1954. Kakasok az Édenben, sz., 1956. Elvadult Paradicsom, elb., 1958. Világ és holdvilág., elb., 1958. Hegyi patak, sz., 1949. Szirom és Boly. Magyar rege, 1960. Játszi remény, elb., 1961. Akaratos népség, sz., 1962. Boldog nyárfalevél, sz., 1962. Hétszínű virág., elb., 1963. Világló éjszaka, elb., 1966. Vadrózsa ága, eml., 1966.