Álmomban

Valaki hátulról átkarolt, és úgy ölelgetett.

Ki lehetett nem tudom, de nagyon jólesett.

Melegséget éreztem, mást mint egy férfitől,

Pedig férfi volt ő, az apám a mennyből.

Álmomban tenyerembe teszem a kezét,

És magam elé idézem a fekete szemét.

Fáj a szívem, mikor hirtelen felébredek,

Minden mozdulatára jól emlékezem.

Jókedvű, játékos öleléséből kiszakadva

Testének melegét a szeretet visszaadja.

Naphosszat csak sírok reá emlékezve,

Amikor a búcsúzásnál hideg volt a keze.

Álmomban fiatal, érzem a keze is meleg,

Látom milyen erős, és csak engem szeret.

2010.

Asszonyom

- Készüljön fel a legrosszabbra.

Rendezze  földi dolgait.

Nem biztos, hogy kibírja holnapig.

-Mit mondanak ?Fenyegetnek?

Nem kívánom én az eget !

Ezer dolgom van még itt lent.

Bennem van egy halom ihlet.

Nem hagyhatom itt ezeket.

Az út még nem a mennybe vezet!