Lassan vége van a nyárnak. A fűtésre is kell gondolni, amit nemsokára el kell kezdeni/ sajnos/. Gondoljunk a favágókra , akiknek köszönhetjük a tüzelőt. Nyári melegben , amíg mi a hűs szobában heverésztünk, / már aki/ , addig azt a gabonát, amiből a kenyerünket megsütik, igen nagy forróságban aratták az emberek. Mikor szeled a kenyeret, jusson eszedbe, legalább néha, ha nem is mindig. Vagy amikor a pálinkát iszod emlékezhetnél, hányszor kellett lehajolni azért a gyümölcsért amiből készült .Csak legalább egyszer-egyszer. Mindjárt jobban megbecsülnéd azt , ami körülvesz. Megbecsülnéd az ételt , ami az asztalodra kerül, vagy a ruhádat, amit viselsz.Megbecsülöd a szülőket, , a rokonokat, a barátokat,. Megbecsülöd a tánárokat és mindent és mindenkit , aminek és akiknek sokat köszönhetsz. Köszönettel tartozol a jólétért, amiben részesülsz . Gondolkozz el ezen!!/ Waldinger Ágnes gondolatai/