Csend és sötétség
Milyen mélységes a csend, akár a koporsóban.
Ha pihenni akarsz, gyere el kis falumba.
A szú sem perceg , nincs egy nesz, egy reccsenés.
Nem ugatnak a kutyák , nem mozdul az egér.
Csak a szívem dobbanását hallom,
És az agyamban a fogaskerék kattog.
Hallom , ahogyan folyik a vér az ereimben,
A motyorgást a tekergő beleimben.
Ijesztő csend van és sötét ,
Még a csillag is lecsukta a szemét.
A Nap sem süt, mert éjjel van.
Utcalámpák ma miért alszanak?
Csend van és semmi nem rezzen.
Szinte már kívánom , hogy egy kis zaj legyen.
Apámnál a temetőben amikor ráhajolok a szürke kőre
Ő sem hallja, ahogy a Föld mélyén a víz csobog,
De látja fentről, ahogy szemeimből a könny csorog.
Úgy érzed mindenki elment itt hagyva a Földet.
Egyedüli túlélő lettél , s még uralod a csöndet.
Tudom, hogyha a Nap újra felkel,
Tudom a kakas kukorékolva jelez reggel.
Tudom , ez a sötét és a csend,
Tudom ez a nap mint napos rend.
Megnyugvással apámra gondolva , végül elalszom.
A sötétségre és a csendre már rég nem haragszom.
2011.okt.8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése