versem

Egy szomorú falusi történet

Lapos a táj, csak egy púp van rajta,

A falunak minden halottja ide van rakva.

Rakják őket sorba , szépen rendesen.

Szent Mihály lován idáig  kísérve.

Vonul a gyásznép, virágok tengere,

Megyen az úton igen csak felfele.

Ciprusok kísérik sorát a sok népnek,

Sirató asszonyok  feketében lépnek.

Kísérik jajgatva , énekeket kántálva,

A pap  a füstölőjét szorgosan lóbálja.

Mennek, és mennek fel a domb tetejére,

Kerüljön oda a halott a helyére.

Ott van a sírgödör rendesen megásva ,

Mert meghalt a falu legszebb leánya.

Szekéren fekszik ,ruhája csipkés , hófehér,

Esküvőjére készült ő még tegnap a szegény.

Helyette  váratlan  temetés lett  a vége,

Magas volt a létra, a padlást ő el nem érte.

Érte őt a baleset , segítség már nem volt,

Ezért szegény leány a fal tövében meghót.

Mostan van temetése , a sok legény kíséri.

Siratják .Szerelmét már senkinek nem ígéri.

 Szomorú  a falu , bánatos a vőlegény ,

Föld mélyébe egykettőre a sírásó letevé.

Betakarják. Igazgatják sírján a virágot,

Szegény pára, nem lát már ilyen szép világot.

Ott hagyják magára , megfordul a népség,

Átmennek a templomba , hol tartják a misét.

 Most e lányért szól itt a harang, csendítenek,

Az esküvő elmaradt, így ők most haza mennek.

Házukban immár búnak adják fejüket,

Előveszik bánatukban a boros üveget.