nyár

nyár

2011. október 5., szerda

versem az unokámról

                               Óvodás lett az unokám


Aki kívül van , belül szeretne lenni,
Aki belül van, ki szeretne törni.
Így járt szívem egyetlen szerelme,
Kis unokám , a világ legszebb gyermeke.
Nagyképűen, dicsekedve minden reggel felkelt,
Egy hétig ez az óvoda dolog igen csak tetszett.
De aztán sírva , sírdogálva haza akart menni,
Az óvó néni nem tudott ez ellen mit tenni
Most ott tartunk , hogy már este sír a reggel ellen,
Nem tudom mi az oka , de azért reggel mégis elment.
Nem akar enni, nem akar aludni, mindenkit elküldött,
Máskor egész nap a szája jár, most némaságot esküdött.
Szegény kicsi unokám, mi lelt  gyermekem?
 Közömbösen, tétlenül  ezt nem sokáig nézhetem.
Úgy döntöttem , hogy vele én szolidális leszek ,
Holnap reggel én is  óvodába megyek!

2011.szept.12.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése