nyár

nyár

2011. október 26., szerda

Szakonyi Károly születésnapja

Szakonyi Károly életrajza


(1931–)
Budapesten született 1931. október 26-án. A család Sopron megyéből származik, nagyapja uradalmi cseléd, parádés kocsis volt Zsirán, apja Fülesről került föl pincérnek a fővárosba, majd vendéglősök lettek a Dob utcában. Családi neve Németh volt, anyai nagyanyja szülőfalujának neve után választotta előbb írói névként, első novellája megjelenésekor, majd 1963-ban polgári névként is a Szakonyi nevet.
Tanulmányait a Szív utcai Elemi Népiskolában kezdte, majd a VII. kerületi Madách Imre Gimnáziumban tanult. A VI. osztály után kimaradt, felvételizett a Színművészeti Főiskolára, színész szakra. Nem vették fel. Ekkor a Repülőtiszti Főiskolára jelentkezett. Kérelmét elutasították, viszont behívták tényleges katonai szolgálatra, Piliscsabára. Kétévi szolgálat után szerelt le, őrvezetőként.
Segédmunkás lett a MEGÉV mezőgazdasági gépértékesítő vállalatnál, majd csomagoló, raktáros. Egy idő után anyagbeszerző, kocsikísérő; majd a vállalat vidéki, kecskeméti telepén telepvezető. 1954 tavaszán „racionalizálták”, a Belügyminisztériumba került polgári alkalmazottnak, ekkor vezették be az új személyi igazolványokat. Járta az országot, Baranya, Somogy, Tolna, Hajdú-Bihar megyét. 1955. január 16-án kötött házasságot Schneider Margittal, aki könyvelő volt korábbi vállalatánál. Csilla lányuk 1955. november 2-án született. Ezután a Zuglói Kötöttáru Gyárban betanított munkás, nyolc gépen dolgozott. Éjszaka a gépek mellett Balzacot olvasott, s más olcsó könyvtári könyveket. 1956–57-ben betanított munkás a Dekorációs Vállalatnál, majd a Képzőművészeti Alap rézkarcügynöke (egy darab rézkarcot sem adott el). Ezután az SZTK-nál betegellenőr; 1958 augusztusától novemberéig a Budapesti Hajtóműgyár anyagmozgató segédmunkása.
Megjelenik első novellája a Népszabadság december 14-i, vasárnapi számában, a Kuzmics fusizik, s elkezdődik szabadúszó korszaka. Elválnak, Kósa Judit lesz a felesége, aki titkárnő az Egressy Klubban. Itt ismeri meg kortársait, barátait, Szabó Istvánt, Kiss Dénest, Csukás Istvánt, Kárpáti Kamillt. Sorra jelennek meg a novellák, az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, a Pest Megyei Hírlapban, a rádióban, a Népszavában, az Új Írásban, a Kortársban. Első kötetét a Magvető Kiadó jelenteti meg, 1961-ben.
Miniszteri engedéllyel egyetemre jár, magyar–népművelő szakra, Szabó Istvánnal, Kertész Ákossal – de hamarosan kimarad. 1963 januárjától dramaturgiai ösztöndíjas a Nemzeti Színháznál. Megírja első drámáját, az Életem, Zsókát. Ettől kezdve élete a színház világához kötődik. 1966-ig a Nemzeti Színház, 1975-től 1978-ig a Miskolci Nemzeti Színház, 1982-től 1988-ig a győri Kisfaludy Színház, 1989-től a pécsi Nemzeti Színház, 1993-tól a debreceni Csokonai Színház dramaturgja és címzetes örökös tagja. Közben 1984-től 1990-ig a Magyar Nemzet munkatársa.
Magánéletének alakulása: 1967-ben elvált, feleségül vette Győri Zsuzsannát, majd 1969-ben ismét elvált, Szoó Rozália lett a felesége; két gyermekük született, Gergely (1973) és Dávid (1974). 1986-tól Szabó Klára volt a felesége; 2006-ban megözvegyült. 2008-ban feleségül vette Seres Gerdát. 2010: megszületett fiuk, Bence.
Elbeszélései, regényei mellett sorra mutatják be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit. Gyakran hangzanak el rádiójátékai, és a hetvenes évektől kibontakozik gazdag tárcaírói munkássága.
Rendkívül tevékeny az irodalmi élet szervezésében is. 1977-től 1982-ig a Kortárs, 1989–1991-ben az Új Idő szerkesztőbizottságának, 1990–1991-ben az Új Írás Tanácsadó Testületének a tagja, 1993-tól a Lyukasóra címzetes kiadója, szerkesztőségi tagja.
Az irodalmi élet résztvevőinek elismerését, bizalmát fejezik ki testületi, kuratóriumi megbízatásai. 1962-ben vették fel a Magyar Írók Szövetségébe és az Irodalmi Alapba; a hetvenes évek elejétől az Írószövetség választmányában, majd a drámai szakosztály vezetőségében tevékenykedett, az utóbbi években annak elnökeként. A hetvenes évek elejétől két évtizedig részt vett az Irodalmi Alap vezetésében. A hetvenes évek végétől tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának, majd a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumának. 1992-től a Domján Edit Alapítvány kuratóriumának elnöke. Részt vett a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyv-kollégiumában, majd a Páskándi Alapítvány döntéshozó testületében. Évekig tagja volt a Kossuth-díj Irodalmi Albizottságának, s máig tagja a Francia Drámaírók Szövetségének (Société des Auteurs et Compositeurs Dramatique), 1996-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémiának.
Fontosabb díjak, elismerések: 
1963 – SZOT-díj
1970 – József Attila-díj
1974 – Gábor Andor-díj
1991 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
1995 – Literatúra-díj
1995 – Szép Ernő-jutalom
1997 – Kossuth-díj
2003 – a Magyar Művészetért Díj
Az életrajzot Farkas László írta.
A szerző fényképét Weber Lajos készítette.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése