Majmim, kik eleddig testvérim valátok fán csimpaszkodtomban hű társim valátok, meghatva állok ím búcsúzni alátok, mivel kezdetét vőn emberré válásom, sok hasraesés közt két lábra állásom. Az kies barlangban lészen már szállásom. De bármerre viszen rangos emberségem, testvér-emlékitek soha meg nem sértem. Esküre emelem kezem... Na mit csodálkoztok ezen? Persze! Ezt mellsőnek nevezik, akik még oktalan makik! Kívánom, teremjen bőséget sok fátok, tömje pofátok gubó, gubacs, inda. Nekem jó lesz majd a velős palacsinta! Ugye, most csorog a nyálatok, alsóbbrendű növényevő állatok? Meg ne szenvedjétek a tél kemény fagyát... néhány viseltes gatyát eljuttatok majd hozzátok, de nehogy a fejetekre húzzátok, idétlen barmok! Különben is mit akartok, fejlődéstanilag visszamaradt emlősök?! Korcsok vagytok, nem ősök! Meggyalázzátok a késő utódokat! Kaktusz bökje meg az ülőgumótokat! Mars innen! Végeztem! Slussz! Nézze meg a Pithecanthropus erectus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése