(részlet)
Orbán, népiesen Urbán (†230), családnevekben: Orbók, Orbó, Orba, Orkó, Oros.
Középkori hagyomány szerint pápaként ő rendelte el, hogy a miseáldozat
kelyhét és tányérkáját (patena) aranyból vagy ezüstből készítsék. Ezért
kehellyel, később szőlőfürttel a kezében szokták ábrázolni. Részben
ezért választották a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak.
Így Tolna egyesült asztalos és kádárcéhének zászlaján (1822) Orbán látható.
[…]
Az
Orbán napja körül elhűvösödő időjárás az éppen virágzó szőlőnek
ártalmára szokott lenni: segítsen tehát hívein. Szegedi öreg parasztok
ezért szokták tréfás-bosszúsan mondogatni, hogy azt is agyon kellett
volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba. Egy Szőregen
följegyzett hagyomány szerint, amikor a kalendáriumot csinálták és a
szenteket belerakták,
Orbán a kocsmában mulatott. Későn ment haza.
Kérdezte, hogy az ő neve hova került? Amikor megtudta, hol van, azt
mondotta, hogy miért nem tették a tél közepére, akkor bele tudta volna
fagyasztani a borjút a tehénbe, az asszonyba pedig a gyereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése