Ma éjjel nem tudok aludni .Forgolódok ide-oda, csak szenvedek.A fejemben mindenféle gondolatok járnak. Már ott tartok, hogy jó lenne leírni amit agyalok , de lusta vagyok , és egyébként is csak becsukott szemmel tudok szépeket írni.
Na ezt nem érti senki!
Aztán kinyitom a szemem és nézem a fejem felett lévő ablakon keresztül az égboltot
tele, s tele csillaggal. Sok pici lámpa , sok-sok fényes pont. Tiszta az égbolt , egy felhő sincs , ezért láthatóak.
Ezt látván nincs az az ember, akinek ne indulna be a fantáziája , a gondolatai .
Először a halottainkra gondolunk.Ki fogja , kinek a kezét odafenn. És , ha majd mi kerülünk oda ....
Aztán eszembe jut , miért fenn keresem , amikor lent vannak.
És elindul a mi van ha, és most mit higgyek , a feltételezések , és a mi az igazság.
Mi az igazság ki tudja? Senki.
Jobb, ha az ember ebben a korban már elkezd helyezkedni. Ha közeleg a vég, soha nem lehet tudni, tényleg, hogy mi van ott fent, vagy ott lent. Mi van? Semmi? Vagy minden?
Még senki nem jött onnan vissza , vagy ha vissza is jött nagyon csendben maradt. Így hát ki tudja , és mit tud?
Én inkább hiszek a Földnek létében, a nagy világűr semmiben. Nézem a csillagokat és azt gondolom, hogy jó lenne egy nagy csillagászati távcső, amivel nézegethetnék és közelebb hozná a legtávolabbi valamit is.
Az a sok csillag, az mind egy-egy nap? És milyen távol vannak egymástól? Vannak bolygói? És miért van olyan sok?
Millió kérdésem lenne, de nincs , aki válaszoljon.
Aztán meglátok egy fényt, ami szerintem egy repülő, mert egyenletesen halad és készül Budapestre leszállni.
Ez hogy van? El sem képzelem, hogy micsoda találmány!
Az a nagy vasdarab, amelyben ülnek vagy százötvenen, és nem esik le ! Illetve csak ritkán. Elmegy innen oda jó messzire.
Az ember elrugaszkodik a Földtől és még tovább. Most már tőlem akármit is feltalálhatnak. Most már hiszek mindenben. El is hiszem , hogy az emberek régóta inkább hisznek egy Istenben, abban , hogy ő teremtette a Földet , a mindenséget.
De! az Istent meg az ember teremtette. Erről miért nem beszél senki?
Mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás? Már megint ott tartok, hogy nem tartok sehol.
Akkor , amikor a hangom elmegy az éterben bárhová, és ott megértik mit mondok itt, a Föld másik felén, és akkor amikor a kép elmegy szintén falakon , hegyeken és mindenen keresztül , és láthatatlanul, akkor mikor a hang is , kép is egyenesen oda megy , ahová én akarom, és amikor felmehetek a Holdra, és sorolhatnám, akkor mire gondoljak? Hogyan?
Ezért akár elhihetem , hogy van Isten és vannak angyalok .Őket sem látom. Nem látom a mikrohullámot sem. a vezeték nélküli telefont sem , nem látom ahogy elmegy a hang, nem látom , ahogyan elmegy a kép, és nem látom, mi tartja fenn a repülőt. És fenntartják, és meglesnek és lehallgatnak, és pillanatok alatt ott lehetek, ahol csak akarok.
Csak nézem a csillagokat és nem értem. Kell nekünk mindent érteni?
Hogyan épültek a piramisok? Feltételezések vannak, de nem tudjuk biztosan. Lehet, hogy abszolút tévedésben vagyunk az építkezést illetően. És most? Most láthatjuk, azt , hogy pár hónap alatt felépül egy felhőkarcoló . Hát nem csodálatos? De igen. Csodálatos , és tele-tele rejtélyekkel ez a világ.
Mikor és kik tudják majd meg , hogy milyen gomb nyomására működik ez a csoda?
És , ha én meghalok, a lelkem hová kerül és mit csinál ?
Másik testben újra megszületik?
Miért van sokszor olyan érzésem, hogy dolgokat már átéltem ? Talán mert már tényleg átéltem? Miért érzem úgy, hogy én akkor és ott a műtőben már egyszer meghaltam , és a halál utáni életben folytatom?
Akiket hátrahagytam ők élnek máshol, és én úgy tudom , hogy élek , közben nem is élek...
Ez hogy van?
Azt sem tudom hogy hogyan lehet , hogy a dróton elmegy az áramnak nevezett valami , és a drót végén, ha akarom fényt csinál.Mint a csillagok ahogyan ragyognak, világítanak.
Ez hogy van?
Hogy születünk, hogy meghalunk, és vannak emberek és vannak az állatok.
És, hogy olyan csodás az állatvilág és a növényekről nem is beszélve. Meg , hogy jövünk , megyünk,az emberi tulajdonságok azonosak az állatokéval, és alkotunk és rombolunk, és szeretünk és gyűlölünk.
Ez hogy van?
Ki ebben hisz, ki abban.
Mikor álmodunk , sok olyan dolog történik velünk, mintha átlépnénk a másik életünkbe és újra vissza.
Mi hajtja, mi irányítja azt , hogy mikor melyik életünket éljük. Többször visszamegyünk álmunkban a másik színhelyre, ahol már jártunk.Azért tudunk visszamenni , mert már tényleg jártunk ott.
Elhihetem ezeket a gondolatokat?
Ha elhihetem , hogy egyszerű fizika , hogy látom a TV-ben a képet, hallom a hangot, hogy telefonálok, hogy átvilágítják a testemet, akkor miért ne hinnék el bármit.
Most már csak mindenki maga dönti el azt, hogy miben hisz. És csak nézem a csillagokat továbbra is, de sehogy sem értem. A távolság, igen a távolság nagy úr.
Lassan elálmosodom és észrevétlenül átmegyek a másik életembe , ott is vannak , ott is rohanok, teszem a dolgom. Találkozom az elhunyt szeretteimmel , akik szintén máshol vannak, de éjjel tudunk találkozni. Megfogjuk egymás kezét , vagy éppen másokkal veszekszem.
Álomország sem mindig csak csupa boldogság, nem minden csupa szépség. Ott is vannak problémák, mert mikor reggel izzadva ébredünk , akkor az álmunkban a másik világban történt nehézségek miatt van.
Vagy akkor, amikor jó dolgok történnek , akkor pedig mosolyogva ébredünk.
Na de ez hogy van , ki tudja ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése