Te kedves, vén Duna

                                      Te kedves , vén  Duna

A Duna képei

Hegyek szülték, hidak befedték,

Völgyek ölelik, partok terelgetik.

Természetanya fodros ruhába öltöztette,

Táplálékul a halakat beletette.

Gyönyörűséges, szép körülötte a táj,

Hosszú, hosszú úton vénült meg aztán.

 Emberek  jóságát  soha el nem feledte,

Mégis haragja olykor mérhetetlen.

Keringőjét hegyek között járja,

Hegytetőről lenézek a vén Dunára.

Szép folyóm, kit zabolázni nem lehet,

Nézd, ahogy bölcsen kígyóként tekereg.

Tekereg , mint a kígyó, de láttad már,

Amikor gonosz és borzasztó?

Jön  az ár , jön az ár !Megfékezni kellene

Sodor a víztömeg, sodor az ár,

Hajókat dönget , haragszik ránk.

Erős karját kinyújtja felénk,

Besöpri medrébe amit csak elér.

Viszi, viszi a tengerek mélyére,

                                           Ha  az emberek beavatkoznak az életébe.

Jókedvében cipeli a hajókat.

Csillog a felszín, de a mélyben

Ki tudja hány repülő van.

Túlélte a történelem minden háborúját,

Szeretni kell , szeretni a vén Dunát.

                                               Szeretve békítsd meg , viharait kerüld,

Simogasd szemeiddel, ha a partjára leülsz.

Kék Duna , a vén Duna táncra hív,

Habjain járhatod vele táncait.

Amikor a mélyére lemész durva és nehéz az ölelése.

                                          Itt van az  öngyilkosok kedvelt találkahelye.                                                                   

Ugrok  és hagyom , hogy bekebelezzen,

Lent a meder mélyén megpihenhetek.

Veled születtem, vízből teremtem,

Vízzé válok újra tebenned

Te kedves vén Duna

Ne hagyj el soha.

2011.júli 9.