Veled fáj ...S újra megzörrentek a harasztok. Nem tudom, mitől is szorongok, hisz termeimen nem kampó, már kilincs a zár. Be van vé(d)ve a vár. Látatlanban feléd már gondolattal sem intek, hangodon mégis ha kétkedő bánat billeg, lefutott idők fonalát visszapergeti bennem felfeslett valód. Emléked meggyűlik szememben, s még veled fáj nekem. ...Veled fájt nekem, míg tivornyák éjén hasamban Hold nőtt - Napra félénk -, s veled fájt nekem a Rába-parti zúgók móló-csendessége, a folyton-távolodból újramegérkező artézi csobogású béke. ...S most hajnal száradó harmatába reszketeg ha visszanyúl a táj, még veled fáj ...minden más, mint hajdanán. Már ballagó délutáni szerelem illata kísér orgonán. | ||
Szíj Melinda |
nyár
2012. január 16., hétfő
Szíj Melinda verse
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése