tavasz

Szemeim tágra nyílva

Szemeim tágra nyílva egészen odáig,

Bámulom a természet Isten adta csodáit.

Virágillat. És én vágyom az ablakom kitárni.

El sem látok a látóhatárig.

Csodás , mint hóval rakott fák,

Fehérlik minden, csipketerítő a táj.

Tavasz van .Nyílik a sok-sok virág.

Meseszép. Fehér és zöld. Látok egy gólyát.

Nem jön már a hideg , az a dermesztő,

Piros a tulipán, sárga az aranyvessző.

Süt a nap, kék az ég, zöld a fű.

Miért hiszem , hogy minden oly egyszerű?

Sárgán kelleti magát a gyermekláncfű,

Madarak kedvére a virágnektár édes nedű.

Elolvadt a jég , már jó ideje,

Napsütésnek van itt végre a helye.

Meleg vagy nap, langyosan kellemes,

Érzem bőrömön tavaszi selymedet.

Rád gondolok. Miért nem vagy itt?

Elnyalhatnánk együtt egy jó fagyit.

2011.április 16. Gór