Csend van…

Csend van és én a csendet hallgatom,

Fáj az én szívem, de fel nem adom.

Harcolok érted , mert enyém vagy rég.

Enyém leszel újra , mire nyílik a rét.

Társad leszek én mindenben örökre,

Fogom a kezedet és csókolom szemedet.

Csend van és én a csendet hallgatom,

Feléd nyújtom vénülő két karom.

Nyújtsd te is , érints meg engemet,

A csendben úgy csókolom kezedet.

Már nem fáj a szívem, csak nagyon sajog,

Utánad vágyom édes angyalom.

Gyere még egyszer , hadd lássam lelked,

S talán te is megérted az én elhagyott szívem.