Lugasnak árnyékában

Fonott karosszék s egy párna,

Mi kényelmemet szolgálja.

Lugasnak árnyékában,

Szűrt napfénynek varázsában

Ülni, és semmit sem tenni,

Csak a kávét szürcsölni,

Friss kalácsból tördelni,

Naphosszat így elmélkedni.

Nézni, bámulni a nagy semmit,

Kellemesen az időt eltölteni,

Néha ezt is meg kell tenni.

Virágok a kertben, fák, bokrok,

Találgatni a jövőt , a holnapot,

Emlékezni a múltra és vigyázni

Régi hőstetteinket, netán csodálni.

Fonott karosszék, s egy párna,

De jó lenne , ha valaki várna.

Ha valaki itt ülne velem,

S fogná a vénülő kezem.

De jó lenne veled inni egy teát,

Akkor nem fájna ennyire a magány.