Eső

Fáradt arcomat nyári eső mossa,

Szeretem, ha a kezemet valaki fogja.

Oly lágyan simogat, jó  melegen.

Köszönöm, hogy ma veled lehetek.

Megnyugtat, dicsőít az eső csurgása,

Veri a tetőt cseppjeinek hullása.

Fogom a kezedet , vizesen ,csak úgy,

Hajamról a vízcsepp egyenként aláhull.

Ömlik a csatornából , mossa a járdát,

Tónak  sima felszínén köröket formál.

Ablakok üvegén, párkányán lefolyik,

A  felhő szép lassan felőlünk távozik.

Előbújik a Nap, szórja a  sugarat,

Vizet felszippant, rászárad arcomra.

Még most is fogom a kezedet,

Az eső ránk már nem csepereg.

Járjunk egyet a jó friss levegőn ,

Nyílnak a virágok fent a hegytetőn.

Madarak tollukból a vizet rázzák

Ürge a lyukból most már kikukucskál.

Arcomat langyos , nyári eső mosta ,

Én hagytam ,mert lelkemet megnyugtatta.

Velem voltál, fogtad víztől nedves kezemet,

Köszönöm, hogy velem ez megtörténhetett.