Szívem még mindig nagyon fáj

Szívem még mindig nagyon fáj                                 

Fáknak sötétzöld lombja

Átmegy száraz, barna avarba.

Kopaszodik a hegyen a táj,

Szívem még mindig nagyon fáj.

Nyár volt , reményekkel teli,

De most a tájat metsző szél szeli.

Úgy hasít szívembe az érzés,

Mi lett velünk , ez itt a kérdés.

Hull a sok falevél, hull a hó,

Veled lenni volna újra jó.

Fogni a kezed, érezni illatod,

S  többé tőlem már el nem utazol.

Mire eljő a kikelet, s virul a rét,

Bennem a kétely többé már nem él.

Boldogságunk öröklét e Földön,

Legyen így , kívánságom feléd küldöm.

Egyedül, esőben járom a bús erdőket,

Szerelmem irántad soha nem múlik el.