A temetőben jártam kis unokámmal, aki elmúlt négy éves ,és a
következő beszélgetés zajlott ott le közöttünk.
Helyszín az apám sírjánál.
:-Mama ,-szólt hozzám.
-A
Gyuri papa hol van?
- Itt fekszik a
földben, egy koporsóban. - válaszoltam.
-
Mama, nem él?
-Nem , sajnos .Meghalt. -mondtam
Közben ráült a
sírkőre ,de csak a szélére, mint aki fél egy kicsit valamitől.
-Mama, nem tud kinyúlni ?
-Nem . Ő már nem bánt ,ott alszik.
-Mama, akik meghalnak , azoknak betemetik a csontját? Akkor
ő múmia.
-Igen.
-De csak a csontjuk van itt , mert fönt vannak ők az égben.
A Maci kutya is ott van, meg a Chira is. Ugye?
-Tudod a csontjukat eltemetik, de a lelkük fel megy a
Jézuskához.
Beleteszik a
koporsóba? Igen. -Akkor ők múmiák.-
mondta.
Nem múmiák, mert a múmiák azok nagyon régiek… De csak
közbevág mindig.
–Mama ,ugye te nem halsz meg soha?
A Csabi mondta, hogy fönt vannak a holdon ,és ők majd
lejönnek , ha meggyógyultak, ugye Mama? Ott játszanak most ketten.
- Igen, de menjünk tovább, köszönjél a Papának.
-Szia Papa , majd jövök…
Ezzel arrébb mentünk, aztán, találkoztunk egy ismerős
nénivel ,akivel intenzív eszmecserébe kezdett. Többek között azt mondta, hogy
nem szabad odamenni a másik sírokhoz, mert azt hiszik, hogy lopni akarunk.
-Hú , milyen okos vagy!- szólt a néni.
-Igen, mert én mondtam neki ezt egyszer.
-Igen. A Mama mondta,
hogy nem szabad lopni. Igen.
-Nahát, te nagyon
okos kisfiú vagy.
Ezzel elbúcsúztunk, mert már mennünk kellett, amúgy is sokat
beszélt…
Tovább mentünk , és minden sírnál megkérdezte mi van a
sírkőre írva.
Nem győztem olvasgatni. Aztán az egyik sírkövön a következő
volt: Csabi , élt 14 évet.
Megállt. Rám nézett olyan ijedten és kérdezett: -Mama. Az
gyerek vagy felnőtt?
-Gyerek.- válaszoltam.
– Akkor jó. -És összecsapta a mellkasán keresztben a két kezét-
Majd nagy megkönnyebbült sóhaj
kíséretében :- Jaj de jó. Már azt hittem, hogy a keresztapám.!!
Hetekkel később ültünk az udvaron az asztalnál, s egyszer
csak azt mondta : Mama. Meséld el most már rendesen, hogy , hogy is van ez a meghalás.
-Tudod egyszer mindenki meghal, mert aki beteg és nem gyógyul
meg, aztán meghal, vagy aki nagyon öreg az is. Vagy érheti baleset , tudod ha
elüti az autó, vagy a vonat. -kezdtem zavaromban , valamit kellett mondani..
Közbeszólt természetesen.
-
Mama. Úgy , mint a Chira, meg a Maci?
-
Igen. És Mama, ott fönt vannak? Nekem csak a Gyuri papa
halt meg.
-De biztosan meghalok egyszer.- Aztán gyorsan viccesre
vettem a figurát, mert láttam ,hogy kezd szomorodni. -Majd fentről lenyúlok egy
nagy bottal és megverlek , ha rossz leszel.
Közben megcsikiztem ,
nevetett, de már kicsit könnyes volt a szeme.
Ekkor elgondolkodott
és egy darabig nem szólt semmit.
Egyre könnyesebb lett
a szeme , ami nekem furcsa volt, egy
ilyen gyerektől.
Négy éves és ilyen hatással volt rá a temető. Valamikor
engem is elvitt a nagymamám a temetőbe, vittünk virágot a papára , aki háború
után halt meg az erdőben fagyűjtés közben rálépett egy aknára, és sajnos
százfelé szakadt. Ez a történet, amikor megtudtam, nagyon felzaklatott engem
is, pedig nem ismertem őt, csak a falon lógó képét.
Már nem tudom akkor
hány éves voltam…
Elgondolkodott, könnyes volt a szeme. _ Mama. Ne beszéljünk
róla ! – És mutogatott a szobaablak felé . Legyünk csendben , mert a
Szilike meghallja és sírni fog…..Jobb,
ha ő nem hallja mit beszélünk. Mama ide
adod a cumimat?
/A kistestvére , aki másfél éves, a szobában aludt./
Talált az úton egy agyon nyomott földigilisztát.
-Mama !! Várjál. Vigyük
haza .Segítsünk rajta, adjunk neki
mesterséges légzést , akkor nem hal meg.
Mama, én szeretlek. Mama adsz nekem kockacukrot? Egyet. Nem .Kettőt
, jó?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Béla!!
-Gyere segíts nekem kiszedni a gazokat .Mamának fáj a keze.
És én egyedül nem bírom.
Béla kínjában szedegette, de közben morgott vele, hogy mit
képzel , nem azért jött , hogy gazoljon. Zsombikám közben lapátra rakta és
hordta a kukába.
Aztán a Béla ráunt és ott hagyta őt.
-Béla! Gyere, még van sok.
-Nem. Most már megyek haza.
Unokám, finoman szólva elátkozta.- Többet nem jöhetsz
hozzánk. Nem engedlek be.
Hiába csöngetsz. Nem jöhetsz az biztos.
-Mama , most miért nem tud segíteni?
-Igazad van kisfiam.!
Mi megcsináljuk a kocsiját és ő meg nem képes gazolni?
Nahát , igazad van.
Ő is csak morgott az orra alatt,
és közben gazolt szorgalmasan.
