nyár

nyár

2012. június 30., szombat

Vágyom a víznek habjait.


  Vágyom a víznek habjait


Zuhatagos vízesés,
Elfog a remegés.
Vágyom a víznek habjait,
Kifogni a  folyó halait.
Hűs fák alatt megpihenni,
Nem mindig lihegni,
Lihegni a forróságtól,
Mit a nap rád hord.
Nem lesz ennek jó a vége,
Hogy a nap ennyire  éget.
Bemártózom a folyóba,
Vigyázz ! Elsodorhat.
Sodródom az árral,
Ölelkezem a forrással.
Forrásnak hűvös habjai,
Ne legyünk  a napfény rabjai.

2010.

Hőségriadó. 35 fok árnyékban .....

riaszt 24.png

2012. június 28., csütörtök

JÚNIUS 29. PÉTER-PÁL NAPJA
A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás. Sárkeresztesen kalendáriumi rigmussal biztatták egymást:
     Elmúlott már Ézsaiás,
Vágd a búzát pőre gatyás!
     (Gelencsér 1981: 198)
{7-193.} A Mura-vidéken ekkor kezdik aratni a rozsot. Topolyán kimentek megnézni a búzát, és egy-két kaszasuhintást tettek próbaképpen, mert ez a nap egyébként dologtiltó nap volt.
Szent Pétert a halászok patrónusaként tisztelték, s az egykori halászcéhek ilyenkor rendezték a gyűlésüket. Ekkor volt a legény- és mesteravatás. Dunaszekcsőn Péter-Pál előestéjén a halászok rúdra kötött ponttyal járták végig a falut és köszöntötték vásárlóikat, akik kaláccsal, borral vendégelték meg őket. Másnap a halászok rendeztek vendégséget halpaprikással, túrós csuszával.
Szent Péter a szegedi lakatoscéh védőszentje volt, mert kezében kulccsal szokták ábrázolni.
A Csallóközben Péter-Pál napjához fűződik az a hiedelem, hogy amelyik legény vagy lány elsőnek hallja meg a harangszót e napon, az év végéig megnősül vagy férjhez megy.
A Csallóközben a gyümölcsevési tilalom (mely másutt általában Szent Iván-naphoz kapcsolódott) Péter-Pál napjához kötődött. Az ünnepig nem volt szabad gyümölcsöt, főként cseresznyét enni, akinek a kisgyermeke meghalt, hogy az a túlvilágon kaphasson. Az ünnep után pedig az első szemet idegen gyereknek kellett adni, s csak azután ehetett az anya.


2012. június 22., péntek

Szeretnék nektek bemutatni két cserjét a sok közül, amelyek népszerűek a világon mindenhol.Nagyon szépek és hálásak, sokat nyílnak és mutatósak. Akinek még nincs ilyen, szerezzen be ,és így tegye csodálatossá a kertjét.



Kolkwitzia amabilis  Hypericum calycinum
  Viráglonc


Származás: Közép-Kína

Alak: 2-3 m magas, ugyanolyan széles cserje.

Levél: Fiatal hajtásai sűrűn szőrösek. Keresztben átellenes, 3-8 cm hosszú, fénytelen sötétzöld.

Virág: 1,5 cm-es, harang alakú, fehéres rózsaszínű, sárga torokkal. Május-júniusban dúsan virágzik.

Termés: -

Talaj: Napos helyet, jó talajt kíván, de szárazabb területen is szépen díszlik.

Felhaszn.: Szoliternek vagy csoportcserjének egyaránt kiváló.




Deutzia gracilis  Deutzia gracilis
  Kerti gyöngyvirágcserje


Származás: Japán

Alak: 50 cm magas, dúsan elágazó cserje.

Levél: 3-5 cm hosszú, lándzsás.

Virág: 6-12 cm-es fürtökben, nagy tömegben nyílnak május-júniusban a fehér virágok.

Termés: -

Talaj: Humuszos, üde talajba, napra, esetleg félárnyékba ültessük.

Felhaszn.: Szoliter. Kisebb foltok takarására is alkalmas.

2012. június 21., csütörtök


Eső


Fáradt arcomat nyári eső mossa,
Szeretem, ha a kezemet valaki fogja.
Oly lágyan simogat, jó  melegen.
Köszönöm, hogy ma veled lehetek.

Megnyugtat, dicsőít az eső csurgása,
Veri a tetőt cseppjeinek hullása.
Fogom a kezedet , vizesen ,csak úgy,
Hajamról a vízcsepp egyenként aláhull.

Ömlik a csatornából , mossa a járdát,
Tónak  sima felszínén köröket formál.
Ablakok üvegén, párkányán lefolyik,
A  felhő szép lassan felőlünk távozik.

Előbújik a Nap, szórja a  sugarat,
Vizet felszippant, rászárad arcomra.
Még most is fogom a kezedet,
Az eső ránk már nem csepereg.


Járjunk egyet a jó friss levegőn ,
Nyílnak a virágok fent a hegytetőn.
Madarak tollukból a vizet rázzák
Ürge a lyukból most már kikukucskál.

Arcomat langyos , nyári eső mosta ,
Én hagytam ,mert lelkemet megnyugtatta.
Velem voltál, fogtad víztől nedves kezemet,
Köszönöm, hogy velem ez megtörténhetett.

2012. június 17., vasárnap


Ha ott a pillanat…


Ha gyermeked sírni látod,
S vele együtt sírsz.

Változtasd meg a világot.
Tárd ki két karodat.

És öleld meg szorosan.
Oldozd el láncait.

Ne láncold magadhoz.
Óvd és szeresd.

És vezesd az útján,
És nagyon , de nagyon imádd.

Ha ott a pillanat,
Kötözd be sebeit.


Ha ott a pillanat,
Töröld le könnyeit.

Ha ott a pillanat,
Csókold a  szemét.

Ha ott a pillanat,
Szorítsd a kezét.

Ha ott a pillanat,
Nevess vele együtt.

Ha ott a pillanat,
Bánkódj vele együtt.

De , ha eljő a pillanat,
Ereszd el a kezét.

De , ha eljő a pillanat,
Fogadd el az ő szerelmét.

Fogadd el, ki neki fontos.                       
Fogadd el, ha ott a pillanat.

2012. június 11., hétfő

Sztorik az unokámmal történtekről, aki négy éves kisfiú


A temetőben jártam kis unokámmal, aki elmúlt négy éves ,és a következő beszélgetés zajlott ott le közöttünk.
Helyszín az apám sírjánál.  :-Mama ,-szólt hozzám.
                                             -A Gyuri papa hol van?
                                             - Itt fekszik a földben, egy koporsóban. - válaszoltam.
                                             - Mama, nem él?
                                             -Nem , sajnos .Meghalt. -mondtam
 Közben ráült a sírkőre ,de csak a szélére, mint aki fél egy kicsit valamitől.
-Mama, nem tud kinyúlni ?
-Nem . Ő már nem bánt ,ott alszik.
-Mama, akik meghalnak , azoknak betemetik a csontját? Akkor ő múmia.
-Igen.
-De csak a csontjuk van itt , mert fönt vannak ők az égben. A Maci kutya is ott van, meg a Chira is. Ugye?
-Tudod a csontjukat eltemetik, de a lelkük fel megy a Jézuskához.
 Beleteszik a koporsóba? Igen.  -Akkor ők múmiák.- mondta.
Nem múmiák, mert a múmiák azok nagyon régiek… De csak közbevág mindig.
–Mama ,ugye te nem halsz meg soha?
A Csabi mondta, hogy fönt vannak a holdon ,és ők majd lejönnek , ha meggyógyultak, ugye Mama? Ott játszanak most ketten.
- Igen, de menjünk tovább, köszönjél a Papának.
-Szia Papa , majd jövök…
Ezzel arrébb mentünk, aztán, találkoztunk egy ismerős nénivel ,akivel intenzív eszmecserébe kezdett. Többek között azt mondta, hogy nem szabad odamenni a másik sírokhoz, mert azt hiszik, hogy lopni akarunk.
-Hú , milyen okos vagy!- szólt a néni.
-Igen, mert én mondtam neki ezt egyszer.
-Igen. A Mama  mondta, hogy nem szabad lopni. Igen.
-Nahát, te  nagyon okos kisfiú vagy.
Ezzel elbúcsúztunk, mert már mennünk kellett, amúgy is sokat beszélt…
Tovább mentünk , és minden sírnál megkérdezte mi van a sírkőre írva.
Nem győztem olvasgatni. Aztán az egyik sírkövön a következő volt: Csabi , élt 14 évet.
Megállt. Rám nézett olyan ijedten és kérdezett: -Mama. Az gyerek vagy felnőtt?
-Gyerek.- válaszoltam.  – Akkor jó. -És összecsapta a mellkasán keresztben a két kezét-
Majd nagy megkönnyebbült sóhaj kíséretében :- Jaj de jó. Már azt hittem, hogy a keresztapám.!!


Hetekkel később ültünk az udvaron az asztalnál, s egyszer csak azt mondta : Mama. Meséld el most már rendesen, hogy , hogy  is van ez a meghalás.

-Tudod egyszer mindenki meghal, mert aki beteg és nem gyógyul meg, aztán meghal, vagy aki nagyon öreg az is. Vagy érheti baleset , tudod ha elüti az autó, vagy a vonat. -kezdtem zavaromban , valamit kellett mondani..
Közbeszólt természetesen.
-         Mama. Úgy , mint a Chira, meg a Maci?
-         Igen. És Mama, ott fönt vannak? Nekem csak a Gyuri papa halt meg.

-De biztosan meghalok egyszer.- Aztán gyorsan viccesre vettem a figurát, mert láttam ,hogy kezd szomorodni. -Majd fentről lenyúlok egy nagy bottal és megverlek , ha rossz leszel.
Közben megcsikiztem  , nevetett, de már kicsit könnyes volt a szeme.
Ekkor elgondolkodott  és egy darabig nem szólt semmit.
Egyre  könnyesebb lett  a szeme , ami nekem furcsa volt, egy ilyen gyerektől.
Négy éves és ilyen hatással volt rá a temető. Valamikor engem is elvitt a nagymamám a temetőbe, vittünk virágot a papára , aki háború után halt meg az erdőben fagyűjtés közben rálépett egy aknára, és sajnos százfelé szakadt. Ez a történet, amikor megtudtam, nagyon felzaklatott engem is, pedig nem ismertem őt, csak a falon lógó képét.
Már  nem tudom akkor hány éves voltam…
Elgondolkodott, könnyes volt a szeme. _ Mama. Ne beszéljünk róla ! – És mutogatott a szobaablak felé . Legyünk csendben , mert a Szilike  meghallja és sírni fog…..Jobb, ha ő nem hallja mit beszélünk. Mama  ide adod a cumimat?
/A kistestvére , aki másfél éves, a szobában aludt./


Talált az úton egy agyon nyomott földigilisztát.
-Mama !! Várjál. Vigyük haza  .Segítsünk rajta, adjunk neki mesterséges légzést , akkor nem hal meg.
Mama, én szeretlek. Mama adsz nekem kockacukrot? Egyet. Nem .Kettőt , jó?
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Béla!!
-Gyere segíts nekem kiszedni a gazokat .Mamának fáj a keze. És én egyedül nem bírom.
Béla kínjában szedegette, de közben morgott vele, hogy mit képzel , nem azért jött , hogy gazoljon. Zsombikám közben lapátra rakta és hordta a kukába.
Aztán a Béla ráunt és ott hagyta őt.
-Béla! Gyere, még van sok.
-Nem. Most már megyek haza.
Unokám, finoman szólva elátkozta.- Többet nem jöhetsz hozzánk. Nem engedlek be.
Hiába csöngetsz. Nem jöhetsz az biztos.
-Mama , most miért nem tud segíteni?
-Igazad van kisfiam.!
Mi megcsináljuk a kocsiját és ő meg nem képes gazolni?
Nahát , igazad van.
Ő is csak morgott az orra alatt, és közben gazolt szorgalmasan.