Te kedves , vén Duna
A Duna képei
Hegyek szülték, hidak befedték,
Völgyek ölelik, partok terelgetik.
Természetanya fodros ruhába öltöztette,
Táplálékul a halakat beletette.
Gyönyörűséges, szép körülötte a táj,
Hosszú, hosszú úton vénült meg aztán.
Emberek jóságát soha el nem feledte,
Mégis haragja olykor mérhetetlen.
Keringőjét hegyek között járja,
Hegytetőről lenézek a vén Dunára.
Szép folyóm, kit zabolázni nem lehet,
Nézd, ahogy bölcsen kígyóként tekereg.
Tekereg , mint a kígyó, de láttad már,
Amikor gonosz és borzasztó?
Jön az ár , jön az ár !Megfékezni kellene
Sodor a víztömeg, sodor az ár,
Hajókat dönget , haragszik ránk.
Erős karját kinyújtja felénk,
Besöpri medrébe amit csak elér.
Viszi, viszi a tengerek mélyére,
Ha az emberek beavatkoznak az életébe.
Jókedvében cipeli a hajókat.
Csillog a felszín, de a mélyben
Ki tudja hány repülő van.
Túlélte a történelem minden háborúját,
Szeretni kell , szeretni a vén Dunát.
Szeretve békítsd meg , viharait kerüld,
Simogasd szemeiddel, ha a partjára leülsz.
Kék Duna , a vén Duna táncra hív,
Habjain járhatod vele táncait.
Amikor a mélyére lemész durva és nehéz az ölelése.
Itt van az öngyilkosok kedvelt találkahelye.
Ugrok és hagyom , hogy bekebelezzen,
Lent a meder mélyén megpihenhetek.
Veled születtem, vízből teremtem,
Vízzé válok újra tebenned
Te kedves vén Duna
Ne hagyj el soha.
2011.júli 9.
