Egy szomorú falusi történet

                           Egy szomorú falusi történet

Lapos a táj, csak egy púp van rajta,

A falunak minden halottja ide van rakva.

Rakják őket sorba, szépen rendesen.

Szent Mihály lován idáig kísérve.

Vonul a gyásznép, virágok tengere,

Megyen az úton igen csak felfele.

Ciprusok kísérik sorát a sok népnek,

Sirató asszonyok feketében lépnek.

Kísérik jajgatva, énekeket kántálva,

A pap a füstölőjét szorgosan lóbálja.

Mennek, és mennek fel a domb tetejére,

Kerüljön oda a halott a helyére.

Ott van a sírgödör rendesen megásva,

Mert meghalt a falu legszebb leánya.

Szekéren fekszik, ruhája csipkés, hófehér,

Esküvőjére készült ő még tegnap a szegény.

Helyette váratlan temetés lett a vége,

Magas volt a létra, a padlást ő el nem érte.

Érte őt a baleset, segítség már nem volt,

Ezért szegény leány a fal tövében meghót.

Mostan van temetése, a sok legény kíséri.

Siratják. Szerelmét már senkinek nem ígéri.

Szomorú a falu, bánatos a vőlegény,

Föld mélyébe egykettőre a sírásó letevé.

Betakarják.  Igazgatják sírján a virágot,

Szegény pára, nem lát már ilyen szép világot.

Ott hagyják magára, megfordul a népség,

Átmennek a templomba, hol tartják a misét.

Most e lányért szól itt a harang, csendítenek,

Az esküvő elmaradt, így ők most haza mennek.

Házukban immár búnak adják fejüket,

Előveszik bánatukban a boros üveget