Szemeim tágra nyílva

Szemeim tágra nyílva

Szemeim tágra nyílva egészen odáig,

Bámulom a természet Isten adta csodáit.

Virágillat.  És én vágyom az ablakom kitárni.

El sem látok a látóhatárig.

Csodás, mint hóval rakott fák,

Fehérlik minden, csipketerítő a táj.

Tavasz van. Nyílik a sok-sok virág.

Meseszép.  Fehér és zöld.  Látok egy gólyát.

Nem jön már a hideg, az a dermesztő,

Piros a tulipán, sárga az aranyvessző.

Süt a nap, kék az ég, zöld a fű.

Miért hiszem, hogy minden oly egyszerű?

Sárgán kelleti magát a gyermekláncfű,

Madarak kedvére a virágnektár édes nedű.

Elolvadt a jég, már jó ideje,

Napsütésnek van itt végre a helye.

Meleg vagy nap, langyosan kellemes,

Érzem bőrömön tavaszi selymedet.

Rád gondolok.  Miért nem vagy itt?

Elnyalhatnánk együtt egy jó fagyit.