Lugasnak árnyékában
Fonott karosszék s egy párna,
Mi kényelmemet szolgálja.
Lugasnak árnyékában,
Szűrt napfénynek varázsában
Ülni, és semmit sem tenni,
Csak a kávét szürcsölni,
Friss kalácsból tördelni,
Naphosszat így elmélkedni.
Nézni, bámulni a nagy semmit,
Kellemesen az időt eltölteni,
Néha ezt is meg kell tenni.
Virágok a kertben, fák, bokrok,
Találgatni a jövőt , a holnapot,
Emlékezni a múltra és vigyázni
Régi hőstetteinket, netán csodálni.
Fonott karosszék, s egy párna,
De jó lenne , ha valaki várna.
Ha valaki itt ülne velem,
S fogná a vénülő kezem.
De jó lenne veled meginni egy teát,
Akkor nem fájna ennyire a magány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése