Halottak napja

Halottaknak emléknapja,
temetőnek sötét zuga


Minden kapu nyitva tárva,
Égő gyertyák vándorlása.
Koszorúk a sírhalmokon,

Ide rakta a sok rokon.
Áznak, fáznak,  imádkoznak,
Szél fúj be a kabátjukba.

Hideg ősz van,
s a halottaknak napja,
Téli a sapka,
bundás a kabátnak ujja.

Esik az eső,  fúj a szél,
Nemsokára itt a tél.
Befedi a sírhalmokat,
Hordja a szél a sok havat.
Fagytól csípett krizantémok,
Kihűlt,  hideg gyertyacsonkok.

Sírdogáló öregasszony,
Imát mormol itt a padon.
Fiát őrzi a sírhalom,
Beszél hozzá síró hangon.



 Halottak napja


Suhannak az árnyak a fák alatt.
Levelek zizzennek,  szélnek illata.
A téren az ősz lassan áthalad,
S a temetőt meglátogatja.
Gyászolók gyertyái haloványan égnek,
Az ősz tova siet,  helyet adva a télnek.
Halottak napja,  tele s tele krizantémmal,
Látom, ahogyan hó lepi be a sírhalmokat