| Üzenem haza, az otthoni hegyeknek: A csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, Esõnek, hónak, fellegeknek, És nincs ború örökkévaló. A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, Ha sáska járja is le a vetést, Ha vakond túrja is a göröngyöt, A világ fölött örök a rend És nem vész magja a nemes gabonának, De híre sem lesz egykor a csalánnak, A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad. Üzenem az erdõnek, ne féljen, Ha csattog is a baltások hada,, Mert erõsebb a baltánál a fal És vérzõ csonkról virradó tavaszon Újra erdõ sarjad gyõzedelmesen. És mindig lesznek fák, amikor a rozsda A gyilkos vasat már rég fölfalta, S a sújtó kéz is szent jóvátétel Hasznos anyaggá vált a föld alatt ... A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: Ha egyenlõvé teszik is a földel, Nemzedékek örségváltásain Jönnek majd újra boldog építõk, És kiássák a fundamentumot, S az erkölcs õsi, hófehér kövére Emelnek falat, tetõt, templomot! Jön ezer Kõmûves Kelemen, Ki nem hamuval és emberi vérrel Köti meg a békesség falát, De szentelt vízzel és búzakenyérrel, És épít régi kövekbõl új hazát! | Üzenem a háznak, mely fölnevelt: A fundamentum Istentõl való. És Istentõl való az akarat, Mely újra építi a falakat. A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad. És üzenem régi barátaimnak, Akik megtagadják ma a nevemet, Hogy fordul egyet újra a kerék És én akkor újra barátjuk leszek. S nem lesz bosszú, gyûlölet, harag, Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk... S leszünk egy cél és egy akarat. És üzenem mindenkinek, Testvérnek, rokonnak, idegennek, Gonosznak, jónak, hûségesnek, alávalónak, Annak akit a fájás ûz, és annak, Akihez vércseppek tapadnak: Vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fenn a magas ég alatt Mozdulnak már lassan a csillagok... A víz szalad, a kõ marad, a kõ marad. MARADNAK AZ IGAZAK ÉS A JÓK! A tiszták és a békességesek, Erdõk, hegyek, tavak és emberek! Jól gondolja meg ki mit cselekszik. Lyukasztják már fenn az égben a rostát, És a csillagok tengelyét olajozzák Szorgalmasan az angyalok. És leszen csillagfordulás megint: És miként hírdeti a Biblia: Megméretnek az emberek... Ki mint vet azonképpen arat. Mert elfut a víz, csak a kõ marad, A kõ marad! |
