Harangoznak a toronyban…

Harangoznak a toronyban,

Rettenetes tűz van a faluban.

Recseg ropog a ház gerendája,

                      Parázsként izzik minden egyes fája.

                     A házban  van egy anya és gyermeke,

Sem bemenni, sem kijönni nem lehet.

Valaki kiáltja,- mert meg nem állja-

Szervezve a dolgot hamarjában,

-Hozzatok vizet , gyorsan, tüstént!

Senki nem menti meg égő testét?

Egyszer csak látják a ház tetejét,,

Egy nő remegve szorítja gyermekét.

A vizes lepedőbe elrejtett testet

Tartja az anya , a keze reszket.

Int az embereknek, dobom a pakkot,

S hirtelen elhajítja a vizes csomagot.

Benne kisfiát, kit az imént szoptatott.

Akit az Isten és az őrangyal oltalmazott.

Száll, csak száll a füstfelhőn keresztül.

Várják , nézik, hová és meddig repül.

Kinyújtott kezek és megfeszült karok.

A gyermek ott landolt köztük valahol.

Elkapták és a láng nem bántotta,

De sajnos az anyját hátrahagyta.

Az asszony , ő végleg ott ragadt,

Csak a hamva, az ami megmaradt.

A tűz átölelte ,s füstként a mennybe vitte.

Szalmaláng , de gyermekét megmentette.

Szolnak  a zúgó harangok, újra szólnak .

                 Nincs itt a teste ,mégis temetésre hívnak.

Virágtenger és az emberek tódulnak.

A faluban élők, kik tőle  elbúcsúznak.

Csipkés  fehér lepel és a szürke hamvak,

Sirató asszonyok kik halkan imádkoznak.

Egy kis szőke gyermek a sír mellett állva ,

Most döbbent rá, hogy ő milyen árva.

WÁ