Sárgák és barnák a falevelek
Lehull
az ősznek falevele
Ide,
ide épp az én ölembe.
Ahogy
elfáradt a nyár,
Úgy
fáradt el a testem már.
Őszi
levél betakarja elnehezült lábaim,
Az
ősz lelassítja a fiatalos vágyaim.
A
falevelek sárgák és barnák.
Hírnöke
a télnek. Még mire várnák?
Fáradt
az idő, én is fáradt vagyok.
Mehet
az ősz, és, hogy jöjjön a tél, hagyom.
Sárgák
és barnák a falevelek,
Jöjjön,
aminek jönnie kell.
Körülöttem,
-közel s távol- kopaszodik a táj.
Fejemre
az ősz ült, de ez nekem nem fáj.
Fejem
fölé ernyőt tartok, az esőt várom,
Sárgák
és barnák a falevelek hol utamat járom.
Múlik
az ősznek nedves és szürke hangulata,
De
jön a tél, télnek hófehér, jeges mozdulata.
Én
most ennek elé állok bátran,
Habár
a tél helyett ismét a nyarat vártam.
A
sorrend az sorrend. Nincs mit tenni.
Az
évszakok játékának, az idő múlásának
Illik
utat engedni.
Sárgák
és barnák a falevelek,
Lassan
múlik el az életem.
Sárgák
és barnák a falevelek,
Jöjjön,
aminek jönnie kell.
Múljon
el, aminek múlnia kell.
Szeptember 5.
