Waldinger Ágnes : mit ér?

Mit ér?

Mit ér az én szomorú életem,
ha te nem vagy már énvelem.
Mit ér a szoba melege,
ha nem foghatom a te kezedet.
Mit ér a szép tavaszi virág,
ha másé az egész világ.
Mit ér a fának őszi levele,
ha nem sétálhatok teveled.
Mit ér a földnek nedves illata,
ha savanyú a gyümölcsök zamata.
Mit ér a búzamezők kék virága,
ha nem bámulható a felhők vándorlása.
Mit ér, ha a hegyek vissza nem integetnek,
mit ér, ha szőke hajad már nem fésülhetem.
Mit ér, ha a szemed fényét nem láthatom,
mit ér, ha a kezed többé nem foghatom.
Mit ér, ha a rózsa nekem nem illatoz,
mit ér, ha a versem nem rólad szól.
Mit ér, ha többé nem nyílik a pipitér,
mit ér, ha a rossz emlékünk visszatér.
Mit ér az ágynak jó melege,
ha nem foghatom a te kezedet.
Mit ér az én szomorú, bánatos életem,
ha te nem vagy már többé énvelem.
Mit ér? Mit ér?