Angyalka
Élt egy kis barátunk,
csodás szemekkel,
göndör fürtökkel.
Kedves és okos volt.
Mindenki nagyon szerette,
de sajnos egyszer csak
angyal lett belőle.
Jött , és azt mondta -
„ tedd ezt a kis plüss oroszlánt
a polcra „— és én tettem,
majd mosolyogva folytatta
„emlékezz majd rám”
Ha játékodat látom ,és máskor is,
százszor és ezerszer gondolok rád,
,mert hiányzol nagyon kicsi lány!
Te vagy a fenyőfán a legszebb dísz,
a hófehér angyalkánk
Remélem ott fent boldog vagy,
s bennünket is látsz…
Te maradsz nekünk az ezüst-fehér
szárnyú angyalka,
kinek szíve mártva van aranyba.
A legszebb angyali név a tiéd…
REBEKA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése