Advent

Várnai Zseni verse

Várnai Zseni: Éveim
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,...
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!

Egy szomorú falusi történet

                           Egy szomorú falusi történet

Lapos a táj, csak egy púp van rajta,

A falunak minden halottja ide van rakva.

Rakják őket sorba, szépen rendesen.

Szent Mihály lován idáig kísérve.

Vonul a gyásznép, virágok tengere,

Megyen az úton igen csak felfele.

Ciprusok kísérik sorát a sok népnek,

Sirató asszonyok feketében lépnek.

Kísérik jajgatva, énekeket kántálva,

A pap a füstölőjét szorgosan lóbálja.

Mennek, és mennek fel a domb tetejére,

Kerüljön oda a halott a helyére.

Ott van a sírgödör rendesen megásva,

Mert meghalt a falu legszebb leánya.

Szekéren fekszik, ruhája csipkés, hófehér,

Esküvőjére készült ő még tegnap a szegény.

Helyette váratlan temetés lett a vége,

Magas volt a létra, a padlást ő el nem érte.

Érte őt a baleset, segítség már nem volt,

Ezért szegény leány a fal tövében meghót.

Mostan van temetése, a sok legény kíséri.

Siratják. Szerelmét már senkinek nem ígéri.

Szomorú a falu, bánatos a vőlegény,

Föld mélyébe egykettőre a sírásó letevé.

Betakarják.  Igazgatják sírján a virágot,

Szegény pára, nem lát már ilyen szép világot.

Ott hagyják magára, megfordul a népség,

Átmennek a templomba, hol tartják a misét.

Most e lányért szól itt a harang, csendítenek,

Az esküvő elmaradt, így ők most haza mennek.

Házukban immár búnak adják fejüket,

Előveszik bánatukban a boros üveget