Anya

Anya

                                                                                                                                    Hajlott hát,arca csupa ránc.

Keze fáradt, fáj az ő lába,

Szíve oly nagy, cserben sosem hagy,

Mert tudja, hogy te neki vagy.

                                                                                                                              Lépted koppanását a kis kapuban várja,

S jöttöd alkalmával két karját kitárja.

Búd, s bánatod magáénak mondja,

 Anyai szívét szaggatja, senki sem tudja.

Mint kiáradt patak, mely átvágja a gátat,

Úgy ered meg könnye, marja a bánat.

Unokák láttán szeme felcsillan,

S járja örömnek táncait boldogan.

Már nem is fájnak meggyötört lábai,

És a szeretettől kisimulnak ráncai.

  

Bakonyiné Ilike barátnőm verse

Szirmok
Áginak

Szirmok a szélben
üzennek a szívvel,
szeretet int felénk
minden rezdüléssel.
Szirmok a színnel
lelket simítanak,
felemelő érzés
mit a virág adhat.
Szirmok a szeretet
a barát üzenete,
vele új íz költözik
az ember szívébe.

Waldinger Ágnes

Napraforgó

Napraforgó, napraforgó,
Milyen szép vagy, mily ragyogó.
Ragyogsz, mint a nap,
Középen a sok-sok mag.
Madaraknak adsz eledelt,
A zsákom már majdnem megtelt.

Hazaviszem én a zsákom,
Télire azt mind elrakom.
Jönnek majd a kis madarak,
Napraforgót tőlem kapnak.
Nem halnak így soha éhen,
Ez lesz ételük a télen.

Versek / Sír a hegedű W.Ágnes/