Anya

Anya

                                                                                                                                    Hajlott hát,arca csupa ránc.

Keze fáradt, fáj az ő lába,

Szíve oly nagy, cserben sosem hagy,

Mert tudja, hogy te neki vagy.

                                                                                                                              Lépted koppanását a kis kapuban várja,

S jöttöd alkalmával két karját kitárja.

Búd, s bánatod magáénak mondja,

 Anyai szívét szaggatja, senki sem tudja.

Mint kiáradt patak, mely átvágja a gátat,

Úgy ered meg könnye, marja a bánat.

Unokák láttán szeme felcsillan,

S járja örömnek táncait boldogan.

Már nem is fájnak meggyötört lábai,

És a szeretettől kisimulnak ráncai.