Nem tudom ki írta ezeket a sorokat, de nagyon tetszik. Sajnos aktualitása van. Egy rokonom élettársa elment...Isten nyugosztalja .Ezzel a verssel búcsúzunk el tőle....Sajnálunk nagyon. Hiányozni fogsz.

"Állj meg óra, hallgass telefon,
Kutya ne örvendj ízes csontokon,
Csendet most zongora és puffogó dobok,
Hozzák a koporsót, jöjjetek gyászolók.

Szálljon az égre a gép és sírja el ott,
Vésse az égre a hírt; Ő halott,
Fehér galambnyakat gyászszalag övezzen,
Még a rendőr is fekete kesztyűt viseljen.

Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos munkahét, pihenő vasárnap,
Éjjelem, nappalom, szavam és énekem,
Hittem, örök a szerelem. Tévedtem.

Mert nem kell már a csillag, kinek ragyog?
Oltsátok ki a Holdat, takarjátok el a Napot,
Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő,
Úgysem hoz már semmi jót a jövendő."