Vihar ha dúl

Vihar , ha dúl

Szívek megremegnek.

Eső  ha hull

A tavak jól megtelnek.

Szél  ha fúj

Nádak meghajolnak.

Fiú  ha kezet nyújt

Lányok behódolnak.

Tombol a vihar ,

Kopog a jég,

Légy enyém te legény,

Most légy enyém.

Kopog a háztetőn,

Csak úgy zörög.

A szerelem így örök.

Vihar ha dúl ,

Legény  ha feléd nyúl

Érintése odahúz.

Csókja  ha csattan,

Jégeső koppan.

Vihar ha dúl ,

Szél mikor fúj.

Szorítsd erősen,

Karod feszüljön.

Eső  ha hull,

Melléd lefeküdjön.

Simuljon hozzád

Érintése nem fáj.

Odakinn lassan

Csitul a táj,

Eső ha eláll,

Szíved már nem fáj.

Eső ha nem hull,

Feléd ő nem nyúl.

Felém és feléd,

Marad a remény.

Vihar ha elül,

A fiú felül.

Így ő már nem lát,

Szerelme halvány.

Nézz ide rám,

Kéri a lány.

Fiú már távol,

Nem vagyok fából,

Várok én terád.

Felhőből jégeső,

Sírás így tör elő.