Kedveseim !
Ezen az éjszakán nem tudtam aludni,
S szerettem volna egy szép beszédet megírni.
Nem hittem , hogy nem jut az eszembe semmi,
Mit lehet hát ez ellen hamarjában tenni?
Mégiscsak azt mondom e nagy napon ,
Melyen annyira, de annyira izgultatok ,
Szóljon a zene, s jöjjön a várva várt lakodalom.
Legyen ez a nap a nagybetűs élet kapuja
Mely ma kinyílik, boldogan és bátran lépjetek be oda.
Eddig is erősen fogtátok egymás kezét,
Ezután tudjátok meg csak az élet nehezét.
Legyetek nagyon boldogok,
Legyen pénzetek nagyon sok,
Hogy kenyeret mindennap vehessetek, sose nélkülözzetek.
Legyen házatok tájéka tiszta , rendes,
Napjaitok szép , boldog és csendes.
Ha kertetekben a csendet a gyermekzsivaj mégis megtörné,
Ettől egyhangú napjaitok váljon még színesebbé.
Nincs annál vidámabb élménye egy családnak,
Mint mikor a hálószobában röpköd a kispárna.
Legyen szeretet , egészség, jusson az asztalra bőség.
Zavarja meg álmotokat zsibongó gyereknép.
Teljen el így az élet , aztán jöhet az öregség.
Higgyétek el abban is van szépség.
A gondok s bajok mindig elkerüljenek,
Nyissatok ernyőt a zuhogó esőben.
Szorítsátok egymás kezét nagyon erősen.
Ezt semmi, de semmi ne tudja széttépni,
Próbáljátok meg egymást örökké szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése