Ady ILLÉS SZEKERÉN

AZ ÚR ILLÉSKÉNT ELVISZI MIND...

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.
Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög.
Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.
Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

Ady halálának 100. évfordulójára

AZ ISTEN HARSONÁJA

Mikor az elnyomottak, a senkik,
Jajdulva, fegyverkezve jönnek,
Az Isten jön és millió árnya
Méhébe halt erõnek és örömnek.
Jajdulva, fegyverkezve jönnek.
Akik erõt és örömet ölnek,
Nem lesz majd kegyelem azoknak.
Néhány ezer évig tûr az Isten,
De azután jaj a gyilkosoknak,
Nem lesz majd kegyelem azoknak.
Mert Isten: az Élet igazsága,
Parancsa ez: mindenki éljen.
Parancsa ez: mindenki örüljön.
Parancsa ez: öröm-gyilkos féljen.
Parancsa ez: mindenki éljen.
Jönni fog az Isten, az õs Élet
S e földön szól majd harsonája:
>>Halottak, élõk és eljövendõk,
Ím, igazságot teszek én máma.<<
S e földön szól majd harsonája.
Aki csak élt mások könnye árán,
Rettenetes, rút véggel pusztul.
Sírban, mában, ágyékban, ki zsarnok,

Dögként fog elhullni, csapatostul:
Rettenetes, rút véggel pusztul.

Születésnapomra

Hatvanhét

 

67 éves lettem

 

Kerek hatos mellé simul a vézna hetes,

Most ezt elhinni mégsem vagyok hiteles.

De addig vagyok fiatal, míg vannak tervek,

Mikor minden áldott  este fáradtan lefekszek.

És az alvásból egy nem várt  rémálom hergel,

 Forgolódva álmodozok, még odébb van a reggel.

Nem baj, ha a hatos mellé simul az a fránya hetes,

Egy élet út- ha csupán eddig tart is- az Isten kegyes.

Szép volt , még szebb lesz , efelől nem lehet kétségem.

Köszöntöm magamat , az Istenke még sokáig éltessen !

A puszta télen

Petőfi Sándor: A puszta, télen "Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az ősz olyan gondatlan gazda: Amit a kikelet És a nyár gyűjtöget, Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli, A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli.

Ady Karácsonyi rege

Saját karácsonyi kis versem, fogadd szeretettel, amilyen szeretettel küldöm nektek

Karácsonyfám

 

Karácsonyfám egyik ágán

Ül az én bánatom.

 

Nem lesz velünk édesanyám,

Vissza nem hozhatom.

 

Másik ágán öreg fejem,

Búsan le-le hajtom,

 

Díszeimet akasztgatva

Reszket belé karom.

 

Fának ágán ül szerelmem ,

Az én örök párom,

 

Ápolgatja tépett lelkem,

Csókját, ölelését várom.

 

Fámnak csúcsán ül két gyermek,

Őket úgy imádjuk,

 

Mellettük unokák csüngenek,

Istenem ! kérlek vigyázz rájuk!

 

Béke legyen , erre kérlek ,

Mindenki csak szeressen.

 

Hallod? Már jönnek!

Az angyalok csengetnek.

 

Fának  alsó ágán

Mindenki ott van,

 

aki számít , vár rám,

S el nem rohan.

 

Remélem szeretnek,

Kiket én is szeretek,

 

Erről szóljon a karácsony ,

Az angyali szeretet.

 

 

csak úgy...

....Azért nem kérek tőled semmit, -sem időt, sem segítséget-, mert nagyon szeretlek téged.
Nem tudom mikor , de majd rájössz mit veszítettél azzal, hogy engem mellőztél.
Utólag lesz benned annak hiánya, és ekkor rájössz ,nem tudsz sok mindent, mert keveset beszélgettünk, keveset voltunk együtt.
Ezért nem találkozott a lelkünk....